Ne tanítsd Sardou-t

A Játék a kastélyban visszatérő poénja, amikor a frissen tollbamondott "Sardou"-drámát szidja Gál Turainak, az meg visszaszól: te ne tanítsd Sardou-t darabot írni. Különös, mert mintha a Tosca keletkezéstörténete másról sem szólna, mint hogy Sardou-t tanítják darabot írni. A darab készen volt, siker volt, Sarah Bernhardt is volt. Verdi volt, aki sajnálkozott, hogy ő ezt már nem tudja megzenésíteni. És ott volt Puccini az új szövegíróival, akik folyton igazítottak valamit a cselekményen, hogy az operában hatásosabb legyen. Addig igazgattak, amíg Sardou azt nem mondta, hogy talán az volna a legjobb, ha Tosca az Angyalvárból a Teverébe vetné magát. De hát az túl messze van. Sardou csak legyintett, és az ember hajlamos neki adni igazat: hogy jön ahhoz a valóság, hogy közbeszóljon, amikor egy operáról, egy OPERÁRÓL van szó. 

Amit akkor még nem tudhattak, talán sejthettek, hiszen a 19. század legvégén járunk, hogy elindul majd a turizmus, az emberek utazni fognak, folyton utazni, világot látni, és ebbe a rendszertelen világnézegetésbe néha kell valami elv. Régebben megvolt, azért megyek Rómába, hogy meglátogassam a hét főtemplomot. Ma meg csak kóválygunk, antik és modern, reneszánsz és barokk között. És akkor jön a mentőötlet: fussuk le a Tosca helyszíneit. Ebben is van antik és reneszánsz, Angyalvár a harmadik felvonás, Farnese palota a második, oda többnyire nem lehet bemenni, és mi is az első? Sant' Andrea della Valle. Nagy, aranyló, üres tér, ide szaladt volna Angelotti az Angyalvárból, mert itt rejtettek el neki női ruhát. Szóval rongyosan, szakállasan menekült volna át a városon, hogy fölvegyen egy szoknyát, és mint valami Benny Hill női ruhában rohant volna tovább. Szerencsére a rendezők nem használják (vagy eddig még nem használták) ki a jelenetben lévő komikumot, de - csak ne tanítsd Sardou-t darabot írni. Tulajdonképpen mindig csak azon csodálkoztam, hogy ha valaki tudta, merre van, vagy egyáltalán, hogy van  Sant' Andrea, az hogy lehet, hogy nem tudja, hol folyik a Tevere. 

Nem is ezt akartam mondani, hanem hogy az idő Sardou-t igazolta. Voltak közben nagy Tosca-rendezések, amelyek ragaszkodtak az eredeti helyszínekhez, volt a tévéközvetítés, amely ott és akkor játszódott, ahol a librettó előírta, és az opera mintha legyőzte volna a valóságot. Ma az útikönyvek nem csak a templom egészére mondják, hogy itt játszódik a Tosca, de külön meg is jelölik a Barberini-kápolnát, hogy ez az a hely, ahol Cavaradossi a Madonnát festette. Nem Attavanti, hanem Barberini, de ennyi szabadság jár a költőnek. 

Mekkora szerencse, hogy Puccini és társai nem engedtek Sardou-nak az Angyalvárat illetően. Most arra folyna a Tevere.