Negyven? Az semmi. Ha ötvenéves elmúltál, egy éjjel fölébredsz, és nem tudsz elaludni. Semmiségekkel babrálsz, semmiségekkel, amelyeknél nincsenek is fontosabbak, például hogy miért is tűnt olyan üresnek, ahogy Gálffi mondta a Szeptemberi áhítatot az Anyám tyúkja 2-ben. Miért nem rezzent meg semmi odabent? Tényleg ő tehet róla? Vagy nagyobb a baj? Ahogy az ember eléri, elhagyja Kosztolányi korát, egyre kevesebbet érnek a versei? Lehetséges ez? El lehet veszíteni azt, akit hordtam a zsebemben, olvastam buszon, szerelmesen, szavakba, színekbe, történetekbe szerelmesen? Van egy tárcája, amelyben találkozik a régi osztályfőnökével, és észreveszi, mekkora hülye szegény, milyen ócska a ruhája, kopott a cipője, fárasztó a szövege. Hogy vagy, barátja az erénynek, kérdezi tőle a tanár, és ő döbbenten érzi, hogy ennek vége, egy ideállal kevesebb. Hogy lehet ezt kibírni?
Hogy lehet ezt kibírni? Hogy ne a felfoghatatlan írót lássam benne, aki nem tud suta mondatokat írni, hanem, hogy úgy mondjam: értsem őt. Értsem, amikor szavalja Gálffi a Szeptemberi áhítatot, értsem, hogy igen, meg van ijedve, és kétségbeesetten akar írni valami nagy verset, valami összegzést, valami kötelező tananyagot arról, hogy kóvályogtam az esőben, szerelemre kényszerített szívvel, és valaki Beethovent zongorázott. Szörnyű ez a kétségbeesés, ez az életrajongás, mert nem hallatszik igazinak, csak bizonygatásnak, hogy igen, nekem még mindig az élőkhöz van közöm, nem a semmihez. El lehet veszíteni Kosztolányit? Ki lehet nőni? Mi lesz velem, hogyan éljek az ideálom nélkül?
Ötvenéves elmúltam, nem is a minap, még jó, hogy nem szipogok, nem könnyezek, csak fölébredek, és siratom magam, azt a régit, aki olvassa, olvassa, és nem tud betelni vele. És akkor leesik végre a tízfilléres, hogy nem baj, egyáltalán nem baj. Nem kell félni. Csak arról van szó, amit az a másik költő, a Kosztolányi szerint kiállhatatlan poseur írt: ifjú szívekben él. Szeressék mások a Szeptemberi áhítatot, rájuk hagyom. Marad elég, amit nem adok.
Most akkor a fal felé fordulok és megint elalszom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.