Callas bugyija

Február elején nyílt meg Milánóban, a Via Durinin egy Callas-kiállítás: Private Callas címmel. Callas-kiállítás? Kiállítják a hangját? Az ember, már ha azt gondolja magáról, hogy rendes, keményvonalas operabarát, azonnal tiltakozik. Ne hagyjátok. Ne hagyjátok félrevezetni magatokat. Maria Callas nem ikon, nem jelkép, nem egy kor megtestesülése, hanem operaénekesnő. Viccből mondhatják divának vagy divinának, de nem ezért szeretjük. Nem azért, mert odafestette a szemére ezt a "virgola di Callas"-t, a tussal kihúzott kis kunkort. Nem azért, mert képes volt ötven vagy hány kilót fogyni, azt remélve, hogy így majd jobban hasonlít Audrey Hepburnre. Ami egyébként elég jól sikerült is, leszámítva a lábát, de ha már itt tartunk, miért nem Audrey Hepburn kiállítást rendeznek Milánóban, a via Durinin? 

Nem mondom, hogy egy-egy fénykép nem árul el sokat Callas temperamentumáról, színpadi vagy pódiumi viselkedéséről, de az igazi relikviák ott vannak mindannyiunk otthonában. Lemezek, CD-k, az a kevés mozgókép, kétszer egy felvonás Tosca, meg a Pasolini-film, a Médea. Most menjünk be, és tájékozottságunkat fitogtatva nevezzük néven a kutyáját, Toyt, bökjünk rá a szarukeretes szemüvegre, ez Onassisé volt. Nézzük a hihetetlen ékszereket, ruhákat, ruhaanyagokat? Emlegessük a Biki becenévre hallgató Elvira Leonardi Bouyeure-t, aki Callast öltöztette reggelente? Amúgy őt még akár emlegethetnénk is, akkor sem saját jogon, hiszen Puccini unokája volt. 

Mi egy ilyen kiállítás célja? Ereklyéket mutogatnak. Ez (nem ez, de ilyen) volt a fekete ruhája a Traviata második felvonásában. Ezt a halacskás nyakláncot kapta Pasolinitől. Ez egy Christian Dior-tervezés. Ez egy fénykép, amelyen dohányzik. Mi a tanulság? Olyan, mint mi? Nem olyan, mint mi? Már ha nincs halacskás nyakláncunk vagy nem dohányzunk. 

Nem olyan, mint mi. Ez az örök tanulság. Talán mássá tud tenni, de a hangjával, zenéjével, a folyton a közelben maradó interpretációival, hogy nem azt érezzük: így énekeltek 1953-ban, hanem hogy így kell énekelni, ha azt akarjuk, hogy érezzék, ez most róluk szól és nekik szól. 

Ezzel pedig kattan is az ördögi karperec: ha az éneklése ilyen szinten érdekes, akkor mindene érdekes, ruhája, cipője, fürdősapkája. Így aztán a kiállítást bezárják ugyan márciusban, de tervezik, hogy viszik át a gyűjteményt Veronába, állandóra.