Persze, hogy intézmények esetében nem annyira fontos a kor, de ha már épp így jött ki, örüljünk neki. Idén 175 éves két nagy szimfonikus zenekar, a Bécsi Filharmonikusok és a New York Philharmonic. Meg is ünneplik magukat, New York Pestre is eljön az ügy érdekében tavasszal. Amúgy is van néhány dolog, amely összeköti a két társulatot. Leginkább Gustav Mahler, aki mindkét zenekarban volt zeneigazgató, egyikben sem hosszú ideig. Bécsben piszkálták, szakmailag és származásilag. Csak a szakmait mondom, és közben tisztában vagyok vele, hogy a régi viccet ismétlem meg. 

A vicc egyébként így hangzik: "Elmegyek Magyarországról, mert Pesten üldözik a zsidókat és a fodrászokat. A fodrászokat? Miért? Na látod, épp emiatt a kérdés miatt megyek el." 

Mahlernél maradva: a szakmai kifogások úgy hangzottak, hogy átírta a Beethoven-szimfóniákat, pontosabban áthangszerelte őket. Amire ma csak annyit tudunk mondani, hogy bárcsak néha meghallgathatnánk azokat az áthangszereléseket, koncerten vagy lemezen, mert engem érdekelnének.

A közös évforduló örömére kiállítást rendeztek New Yorkban, hogy közös tárgyak is előkerüljenek. Vagy éppen ne kerüljenek elő, csak egy bejegyzés a New York-i zenekar könyvtárában: Bruckner 4. szimfóniájának partitúrája nem található, mert a zeneigazgató úr magával vitte Európába, ahol meghalt. Ez Mahler adóssága. Az ő művének, a Dal a Földrőlnek a New York-i partitúráján viszont a Bécsi Filharmonikusok pecsétje van, mert Bernstein a sikeres bemutatkozás után véletlenül magával vitte Amerikába. 

A két zenekar közül egyébként a bécsi az idősebb, március 28-án játszottak először, Beethoven 7. szimfóniája volt az első szám. New Yorkban az 5. szimfóniát játszották december 7.-én. Mondhatjuk, hogy nem nagy fantáziára vallanak a programok, de nem csak arról van szó, hogy akkor Beethoven volt a legnagyobb valaha élt zeneszerző, de maguk a zenekarok is azért jöttek létre, hogy méltóképpen őrizzék a komponista emlékét és művészetét. Többnyire azért ez sikerült is nekik.

Ha viszont valaki arra a következtetésre jutna, hogy két zenekar közül mindig az idősebb a jobb, hiszen náluk nagyobb a hagyomány, ők még látták Mahlert vagy Hans Richtert, vezényelte őket Brahms vagy Dvorák, azért megfontolásra ajánlom a tényt, hogy a világ öt legrégebbi, ma is működő zenekara közül csak egy igazi nagyágyú van, a Staatskapelle Dresden. Az viszont már 1548 óta működik. A Dán Királyi Zenekar még száz évvel idősebb nála. 

Vagy ha jobb érv kell, jöjjünk Magyarországra. A Fesztiválzenekar kölyöktársulat a maga 34 évével. Még a Rolling Stones is idősebb nála. Vagy az Omega. Vagy a Hungária. Igaz, az utóbbiak már nem aktívak, de az ördög nem alszik.