Csodás, szőrös ember

Ilyenünk nekünk is van,mármint Pere Vall képünk a Szépművészeti Múzeumban, nem is akármilyen, úgyhogy végre nem kell kisebb testvérnek éreznünk magunkat. Pláne, hogy a dallasi Meadowsban csak körülbelül egy hónapja nézegethetik a képet, vadonatúj akvizíció. A bal oldali figura könnyű feladat, bencésnek van öltözve, kezében könyv, a regula, szóval nem csak bencés, de maga Szent Benedek. Hanem ez a szőrös lény, szakállas bűnbánó Magdolna? Szent Onuphrius, sivatagi remete, aki hatvan éven át élt a homokban, és csak időnként látogatta meg egy angyal, aki kenyeret vitt neki. Aztán halálra rémítette a szintén a sivatagban bóklászó, a remetéket tanulmányozó Nagy Paphnutiust, aki egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy egy szőrgombolyag rohan felé. Jobb ötlet híján ő meg elkezdett menekülni, amíg Onuphrius rá nem kiabált, hogy én is ember vagyok, mint te. Akkor aztán elmentek Onuphrius barlangjába, és napnyugtáig beszélgettek. Reggel látta Paphnutius, hogy Onuphrius haldoklik, így megkérdezte tőle, hogy nem zavarná-e, ha ő költözne majd az üresen maradt barlangba. Onuphrius azonban azt mondta, hogy Paphnutius térjen csak vissza a szerzetes testvérei közé Egyiptomba, mert nem neki való a remeteélet. Ha maradt volna Paphnutiusban még kétely, az is eloszlott, amikor Onuphrius temetése után a barlangja beomlott.

Nálunk nincs nagy kultusza Onuphriusnak, de Szicíliában hozzá fohászkodnak, ha valaki nem találja a lakáskulcsát vagy apróbb tárgyait, és ő segít. Furcsa módon a fuldoklóknak is megmentésére szokott sietni, ami egy sivatagi szenttől igazán szép dolog, de azért, ha lehet kívánni, akkor ezt inkább nem próbálnám ki.