Sajtóöregség

Egyebek mellett a sajtószabadság napja is van, és most már nem arról kell elmélkedni, hogy mi a szabadság, hanem hogy létezik-e még az, aminek a szabadságáért olyan jó volt és jó volna kiállni. Nem a magyar helyzetnél maradva: felszáll az ember a hazafelé tartó repülőgépre Londonban, és örömmel tapasztalja, hogy háromféle napilappal is ellátják. Elképesztő vastagságú és gazdagságú papírok. Három minőség, három közönség, Daily Mail, Daily Telegraph és The Sun.

Korábban azért gyanús volt, hogy a Telegraph nem mehet valami jól, ha valaki vett egy üveg vizet, kapott mellé egy újságot, ha vett egy újságot, kapott mellé egy üveg vizet, és tessék, most kiderül, hogy ha nem vesz semmit, akkor is kap mellé egy újságot. A tartalom csak azért kiábrándító, mert épp nemzeti ügy van terítéken, tarthat-e Skócia népszavazást az Egyesült Királyságban maradásról. Az angol lapok, amelyek alapvetően oly bőszen harcolnak a mások szabadságáért és a nemzetek önrendelkezéséért, amennyiben érintve vannak az ügyben, gond nélkül és meglehetősen kényelmetlen felsőbbrendűséggel állnak át a másik oldalra. Nicola Sturgeon felelőtlen skót miniszterelnők, aki ahelyett, hogy a brit egységet erősítené a brexit idején, hátba támadja Angliát. Szó se lehet népszavazásról, és ne álmodjon Nicola saját országról. Ez a  fordulat, hogy Nicola la land, minden újságban megtalálható, így aztán hiába reméli az olvasó, hogy na, itt aztán biztosan nagyon tudnak újságot írni, egy pillanat alatt otthon érzi magát: mindenki ugyanazt szajkózza.      

Nem kellemes felismerés, de mondok egy kellemetlenebbet. Van a The Sun, ami a bulvárlapok mintapéldánya. Valaha a harmadik oldalon mindig pucér nő növelte az olvasói kedveket, mióta internet van, ennek sincs sok értelme. Ennek ellenére van most is pucér nő, csak ez most nem pusztán izgalmassága miatt szerepel ott: Harry herceg épp vele és egy kolléganőjével (mármint a nő kolléganőjével) töltötte a hétvégét valami síparadicsomban, amíg a többi rokon egy feltehetően unalmas államegyházi ünnepen vett részt. És mellette a szokásos hírek, megölte, földarabolta, elvitte autókázni, és fának mentek, megcsalta, és azóta ő is megcsalja. Szóval nem valami őrületes sajtótermék, nincsenek is benne kulturális hírek, viszont van egy tízoldalas lóverseny fogadási-melléklet. Nem kifinomult úriemberek és -hölgyek lapja, inkább a tisztes vagy tisztességtelen középosztályé és középkorúaké. Vagy azt hinné az ember. Mert a lapban a következő hirdetéseket találtam. Ha ön vagy valamelyik rokona valamikor a Királyi Légierőnél szolgált, és most nehézségei vannak nyugdíjas éveiben, hívjon minket bizalommal. Aztán: ha a temetési költségek várhatóan gondot okoznak a családjának, kezdje az előtakarékosságot nálunk. Továbbá: mikor foglalkozott utoljára  végrendeletével? Az Alzheimer kopogtatás nélkül érkezik, gondoskodjon időben, hogy még ép tudattal rendelkezhessen a vagyonáról.

Ha jól értem az üzenetet: az újságírás halott pálya. És az újságolvasás is.