Nem tudom elképzelni, hogy valaki nagyobb rajongója legyen Gy. Horváth Lászlónak, mint én. Nem azt mondom, hogy őrült módjára gyűjtöm a fordításait, de ha az ő neve van a belső oldalon, akkor biztonságban érzem magam: azt olvasom, amit az eredetiben olvasnék. 1982 óta vagyok ezzel így, amikor először olvastam a Pisztrángfogás Amerikábant. Rendben, Karády Katalin-dalt énekelnek az amerikai halacskák, de értem, miért teszik. És nincs jobb megoldás. 

Az Augustust, John Williams könyvét olvasva azonban az a benyomásom, hogy van jobb megoldás. Vagyis, hogy van valami fordítói rutin, ami most félrevitte a magyar szöveget. A könyv 108. oldalán ugyanis arról számol be egy szemtanú Augustus anyjának temetésén, hogy körülbelül 15 méterre állt Augustustól. 

Hát, annyira biztos nem. Már úgy értem, biztos nem ezt mondta. Nyilván az van az eredetiben, hogy 50 lábra állt Augustustól, arra elég jó közelítés a 15 méter. A magyar fordítói szokás az, hogy amerikai könyvekben elvégzik az átváltásokat, nem mérföldben, nem lábban, nem Fahrenheitben számolnak (kivétel, természetesen a 451 fok Fahrenheit), és biztosan így is jó. Gyerekként mindig zavart, hogy A fej nélküli lovas Zeb Stumpja hórihorgas, csaknem hat láb magas ember volt. Hat láb? Értem, hogy nem hat egymás fölé helyezett láb, de mégis, mennyire magas? Aztán kiderült, hogy a hat láb csak 183 centi. Még apám is magasabb volt. 

Nem is tudom, kell-e még magyarázni. Nem lehet, hogy egy római szemtanú méterben saccolja meg a távolságot a császár és önmaga között, hiszen a méter még nem volt föltalálva. Attól, persze, Gy. Horváth László garancia marad.