Napra pontosan egy éve énekelt a Müpában Dmitri Hvorostovsky, és azt hittük, reméltük, hogy de jó, neki sikerült. Előtte le kellett mondani a koncerteket és fellépéseket, agytumort diagnosztizáltak nála, de lám, daliás, mint volt, énekel, ahogy szokott, átveszi a virágokat, külön kiveszi a csokorból a fehér rózsát, az a kedvence. 

Most megint a betegségéről írnak. Tudtuk már, hogy a tavaly meghirdetetthez képest változni fog a Metropolitan április 22-i Anyegin-közvetítésének szereposztása. Netrebko marad, a nemrég nálunk járt Robin Ticciati vezényel majd, de Hvorostovsky lemondott minden fellépést. A közvetítésben Peter Mattei lesz a címszereplő, egyelőre Mariusz Kweczien énekel New Yorkban, mindketten igazán kiválóak a szerepben. Egyikük sem Hvorostovsky, annak minden könnyebben és nehezebben elfogadható hozadékával. Aligha vállalnának félmeztelen fotózást, aligha van meg bennük az a szexepil, ami mindenképpen egy kissé más irányba viszi az előadást, más lesz tőle Tatyjana motivációja, nem puszta regényesség és menekülés, hanem nyers és hétköznapi vágyakozás. Talán eszünkbe jut még a verses regény, és abból a soha meg nem zenésített jelenet, Tatyjana álma. Eltéved, egy medve üldözi, utoléri és vadul magához öleli. A történetben ez is benne van. Vagányabb így a búcsúcsók, ahogy a Metben, Deborah Warner rendezésében, Tatyjana világgá zavarja Anyegint. Jó lett volna látni.

Nem látjuk, és nyilván most ez a legkisebb baj. Hvorostovsky másfél éve énekelt utoljára a Metropolitanben, A trubadúrban. Akkor a rajongók fehér rózsaesővel árasztották el a színpadot a függöny után. Most, Anna Netrebko kívánságára az Anyegin minden szereplője fehér rózsával a kezében köszönte meg a tapsot.

Jaj. Ugye, hogy jaj?