Andrei Feher

A hír voltaképpen hétköznapi: az igazán nem túlságosan ismert kanadai zenekar, a Kitchener-Waterloo Symphony új zeneigazgatót szerződtetett. A huszonhat éves Andrei Feher Szatmárnémetiben született, Kanadában él, Montréalban diplomázott hegedűsként. 2011 óta tanul karmesterséget, utóbb asszisztens volt Yannick Nézet-Séguin mellett, aki maga sem vén róka, 42 éves, de 2020-tól a Metropolitan zeneigazgatója lesz. 

Ilyenkor szokás ájuldozni, hogy hová rohannak, a karmesterség érettséget kíván. Nem elég forgatni a pálcát, rá kell venni tapasztalt hangszeres művészeket, hogy úgy táncoljanak, úgy zenéljenek, ahogy a karmester fütyül, ehhez pedig nem elég a poétikus ifjúság, hogy Rejtőt idézzük, de tapasztalat is kell, tudás, gyakorlat, évek, lassan telő, munkás évek. 

De hogy Rejtőnél és Gorcsev Ivánnál maradjunk: az én koromban ön sem lehetett idősebb nálam. Persze, hogy úgy emlékezünk a karmester legendákra, mint ősz-kopasz parancsnokokra. De Toscanini 19 éves volt, amikor közkívánatra vezényelni kezdett, mert a riói zenekar az egyik karmester ellen föllázadt, a helyettesét pedig a közönség űzte el. Reiner Frigyes 26 évesen lett zeneigazgató, és nem is akárhol, Drezdában. Bernstein negyvenévesen kezdett a New York Philharmonic élén. Ezer oka lehet, amitől azt hisszük, hogy régebben jobbak voltak a karmesterek, de biztosan nincs az ezer között az, hogy később kezdtek, tovább értek, volt idejük belenőni a frakkjukba. Az vagy passzol rájuk, vagy úgyis megette a fene az egészet. Christa Ludwig azt mondta, hogy egyszerre úgyis csak öt jelentős karmester él a világban, és annyi most is van. Talán egyszer majd az ötbe beleszámolják Andrei Fehert is.