Valami hiányzik. Ennél idegesítőbbet vagy semmitmondóbbat, persze, nehéz megfogalmazni, de nem több és nem tartalmasabb az érzet sem. Jön Denis Matsuev (tudom: Gyenyisz Macujev) jön, mint valami sétáló erdei fenyő, majd beleveri a homlokát a szemöldökfába. Van az egész megjelenésben valami én vagyok az orosz David Hasselhoff (tudom: Dévid Hézelhaf), lenyűgözően magabiztos, ahogy a kemény léptek logikus folyományaként keményen leül és annak is logikus folyományaként elkezdi Beethovent. A-dúr szonáta, késői, nem feltétlenül ez a torkon ragadom a végzetet világ. De nem is ez a magabiztos trallala. Megértem ezt is, végül is így zongorázni, az a folyamatos gyönyörűség lehet, dirr-durr, ugye, milyen klassz. És tényleg az, csak már Matsuev kezd kiöregedni ebből a gyerekes önszeretetből. Mintha ő is érezné, és talán ez hiányzik, valami még nem érkezett el, valami már távolodik. Mi is így hallgatjuk őt, nem csodálkozunk az erején, hangerején, magán a jelenségen, és nem örülünk a bölcsességének, mert az még növőben van. Marad hát a feltételes lelkesedés, nem pont azt mondjuk, amit érzünk. Ámbár a Szimfonikus etűdöket nagyon szépen futtatja diadalra, és ettől mintha az egész interpretáció értelmet nyerne. Várjuk az oroszokat. A második részt. 

A második rész pedig eljön, és soha nem gondoltam volna, hogy lesz olyan koncert, amikor Rachmaninovot jobban szeretem, mint Beethovent, de ez ilyen. Miközben Beethoven is végig velünk marad, hiszen Prokofjev 7. szonátájának utolsó tétele számomra egyértelműen Beethoven op. 126 No. 4 bagatelljének továbbgondolása. És látni, hogy tényleg vége az őrületnek, egyfelől eksztázis, másfelől nagyon gondosan fölépített interpretáció. Rohan a szekér a szakadék felé, de kézben van a gyeplő. Ha halálosan zuhannak, csak azért, mert ez is volt a terv. 

Muszáj szeretni Denis Matsuevet. 

A ráadások sora is Beethovennel ér véget, aztán jön az ajándék Duke Ellington-egyveleg, fölpattanó siker. Ha közönség volnék, önvizsgálatot tartanék. Amennyiben tényleg ez ennyivel jobban tetszik, ennyivel nagyobb hatással van rám, miért nem jazz koncertekre járok?