Tulajdonképpen nem is értem, miért van a felhajtott szélű perzsaszőnyeg a két karácsonyfa alatt. Pedig fontos, valaki rálépett a szőnyeg sarkára, és az alkotó, Szirtes János némileg megbántottan hajtogatta vissza a szőnyeget. Mondjuk, hogy ez volna a varázslat a hétköznapokban, ilyen mesés tárgyakon tiprunk, szőnyegen, amely jobb esetben repülni is tud. Szentendrén nem repül ez a mégiscsak polgári szőnyeg, hever a padlón a MűvészetMalomban. De nem is fontos, repül-e vagy sem, valahogy jobban leköt fölötte a két keresztbe tett fa. Polgári ünneplése egy régi születésnek, de ebben a változatban polgári ünneplése egy régi kivégzésnek is.
A fákra elektromotor van szerelve, amely finoman rázogatja az alkotmányt. Most még csak lebegnek tőle, de ahogy telnek-múlnak a napok, szépen le fognak száradni a fenyők tüskéi, és a folyamatos rázogatástól le is fognak hullani arra a szép polgári szőnyegre, azzal a tanulsággal, hogy az életet, úgy látszik, csak a halállal tudjuk ünnepelni. Lombhullással a gyöngyvirágot, nagypéntekkel a karácsonyt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.