Június elején nyílik Helsingborgban a Bukások Múzeuma, a termekben csupa olyan dolog lesz, amely ránézésre jó ötletnek látszott, bele is öltek egy csomó pénzt, meg is valósult, de a nagyközönség mégsem kért belőle. Azt gondolná az ember, hogy ehhez aztán bőven tudnánk mi magunk is anyagot szolgáltatni, de a múzeum terveit nézve elég meglepő dolgok kerülnek majd be. Olyasmik, amelyek nálunk nem számítanak bukásnak. A Segway például, ha mond ez a szó valamit. Az a kétkerekű taliga, amelyből annyi szaladgál a Belvárosban, lusta emberek ezeken nézik a műemlékeket. Csak hát a cég nagyobbra tört, azt gondolta, hogy forradalmasítja majd az emberi közlekedést, az egész világ fog ezeken a szekereken száguldozni. Ez tényleg nem jött össze, pedig azt a tényt elég szemérmesen kezelik, hogy a Segwayt is gyártó cég tulajdonosa, James W. Heselden maga is a találmány (nem a saját találmánya, mert a Segway Dean Kamen nevéhez fűződik) áldozata lett: a természetjáró változattal próbálta nem járni a természetet, és végül szakadékba zuhant.

Ott lesz a kiállításon a Google szemüveg, amelyről én még azt hittem, hogy folyamatban lévő dolog, és nem befejezett múlt, aztán a Coca-Cola blak, amely koffeinben gazdag kávépótlék lett volna, de valamiért az emberek maradnak a hagyományos, szénsavmentes változatnál, és, még egy meglepetés, a Harley-Davidson parfümök, pedig azt gondoltam, a hazai ujjatlan trikós társadalom  nagyra értékeli. Ha már a motort nem engedheti meg magának, legalább az illat legyen az övék és a környezetüké.

Ha van tanulság, akkor épp a fordítottja az előfeltevésnek: nálunk még az is megy, ami másutt kiállítandó bukta. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok.