Zajlik a Montreali Nemzetközi Zenei Verseny, magyar indulóval, illetve, most már tudjuk, magyar továbbjutóval, Fejérvári Zoltánnal. Mindenkinek megvan a véleménye az ilyen eseményekről, a művészet nem verseny (miért ne lehetne az is?), a legnagyobbak közül sokan nem az ilyen alkalmakkor vívták ki a hírüket (mások meg igen). Voltaképpen mindegy. Bizonyos szempontból tényleg az, mert Fejérvári Zoltán akkora, de akkora Beethoven- szonátát játszott, hogy ehhez képest már tényleg mindegy, meddig jut el. Eljutott odáig, ameddig reménykedtünk benne, amikor először hallottuk, hogy lesz már végre megint valami fiatal zongoristánk, akinek nem szabad kihagyni a fellépéseit, mert bármi megtörténhet.
Ahogy mondani szokás: véletlenül nem lehet jó valaki ebben a szakmában. Aki egyszer így eljátszotta az Op. 10 No. 2-t, (a videón 2 óra 14 perckor kezdődik) az már bármikor, bármire képes. Hogy milyen gyakorisággal, az majd kiderül, de most már rajtunk áll, hogy ott leszünk-e, vagy csak a hírét halljuk.
Amúgy meg: hajrá, hajrá, drukkolunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.