C-dúr élet

Ezt a történetet mesélte Susan Graham az 50 éve a Lincoln Centerben a Metropolitan Opera című gála szünetében.

Közös koncertet adtak Renée Fleminggel Bostonban, és az ő egyik ráadásszáma a La vie en rose volt. Hogy átvegye gyorsan a dalt, leült a zongorához, elkezdte énekelni, amikor belépett Fleming, elkerekedett szemmel. Te tudsz zongorázni? Úgy értem, hallottam, hogy tudsz zongorázni, de... tényleg tudsz zongorázni??? 

Nem olyan nagy ügy, C-dúrban van. De Fleming már vérszemet kapott: akkor így kell előadni a dalt. Kísérd te magad, hadd csodálkozzanak. Így aztán Graham teljes magasságával, álcigivel a szájában egy kis dizőz-produkcióvá változtatta a számot. Lehet, hogy így nem a legszívhezszólóbb az előadás, de az ember csak néz, hogy közben, feltűnés nélkül mennyi mindent csinál a hangjával, halkít, hangosít, gazdálkodik a levegővel, jelzi, amit Fleming is mondott egy interjúban: mi vagyunk az utolsó artisták, akik a kupolában, biztosítókötél nélkül, igazi veszélyben művészetet próbálunk létrehozni. 

Susan Graham egy másik alkalommal elénekelte a La vie en rose-t, a Met mezzoszopránjával, Stephanie Blythe-tal. Az utóbbi ukulelén kíséri. Nem nagy ügy, C-dúrban van. Nem is koncerten történt, hanem az öltözőben, és csak a bariton Dwayne Croft rögzítette az eseményt a mobiljával. 

Azóta a felvétellel zsarolja őket.