Kétszer halnak

Áprilisi hír, hogy Kölnben elhunyt Agnes Giebel. Agnes Giebel? Sejtelmem sem volt róla, hogy még él, élhet egyáltalán, 96 éves volt, és tudjuk, amit tudunk, az énekesi pálya sokszor lopja az éveket. Izgalmak, szenvedések, szenvedélyek, színházak. Ámbár Agnes Giebel soha nem énekelt színpadon, és ha elég sokat kérdezgették, akkor egy idő után hajlandó volt elárulni, hogy miért is nem. Nem volt kedve hozzá. 

Így is örök barátságban maradunk, hiszen olyan lemezeken énekel, amelyek, mint a porszívó, minden rendesebb háztartásban megtalálhatóak, például a Klemperer vezényelte h-moll misén. Giebel halálával már csak egyetlen szólista maradt életben, Janet Baker, reméljük, hogy minél tovább, és jó egészségben. 

Mit csinálhat mást az ember, előkeresi a régi lemezt, fölteszi, hallgatja, mondjuk a Domine Deust. Kettős Nicolai Geddával, fuvolaszólóval. Egymásba csavarodó szólamok az Atyával egylényegű Fiúról. Lassú, mai füllel szokatlanul lassú, nem is csak mai füllel, de régi tüdővel is, a fuvolista, mire a sorok végére ér, érezhetően szeretné már befejezni a dallamait, vagy ájultan bukik le a kottatartó alá. Klemperer viszont egyre bizonytalanabbul lengethette a pálcát, mert Giebel és Gedda lassul. Klasszikus felvétel, de egy pillanat alatt lefújódik róla a por. Az alapeset, hogy szeretjük, de nem hallgatjuk, hirtelen valami nagyon is eleven küszködésnek adja át a helyét, a szigorú arcú karmester előtt izguló, ha nem is reszkető, de alárendelt énekesek facsarják ki magukból a legtöbbet. Kétszer halnak, először, mert elfelejtettük őket, másodszor, mert tényleg. Mégis élnek.