Meghalt, 89 évesen Norma Procter, akinek a neve valószínűleg nem mond sokat azoknak, akik nem töltötték fél vagy egész életüket a lemezjátszó mellett. Vagy nem angolok, hiszen Procter az ötvenes évek közepétől a Kathleen Ferrier halálával alakult űr legalkalmasabb pótlójának tűnt, fájdalmas és szép, sötét színű hangjával. Így is kissé távoli emlék maradt, valaki, akinek a nevét folyton olvasta az ember, de nem mondhatnám, hogy a szomszéd szobából, két másodperc után... Főleg, mert a szomszéd szobában sem őt hallgatták.
Halála nekem egy másik halált is eszembe juttat, Bors Jenő, a Hungarotont egykor naggyá tevő igazgató elhunytakor írta Nádori Péter, hogy ha emlékezni akarunk rá, tegyük föl a Mahler 3. szimfóniát Horensteinnel. Egyfelől azt éreztem, hogy ez csodálatos, egy lemezkiadóra lemezzel emlékezni, és az egész embert, az ízlését, érdeklődését, világát elhelyezte ez az egy mondat. Csak hát könnyű azt mondani. Igazán átlagon felüli, vagy annak képzelem a lemezgyűjteményemet, de ez a Horenstein nincs benne.
Azóta, tudjuk, hogy nincs is feltétlenül gyűjteményekre szükség. Amit keresünk, kis szerencsével megtalálható az interneten. Itt zárul a kör, a Horenstein vezényelte Mahler 3.-on Norma Procter énekel. Akinek kevés ideje van, csak az énekelt tételt is meghallgatja, de fönt van a teljes mű. Hogy eszünkbe jussanak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.