Miért éppen Callas? Mitől más ő, mint a 20. század összes többi operaénekese? Miért elképzelhetetlen, hogy a Müpa A puritánok előadásának néma szereplője mondjuk Renata Tebaldi legyen, vagy Leyla Gencer, de akár Joan Sutherland? Mert felismerjük? Felismerik? De hát aki Callast ismeri föl, az leginkább Audrey Hepburnt ismeri föl. Callas rá akart hasonlítani, és nem kevés sikerrel fogyott is le hozzá. Ahol lehetett, mert az ember lába sokszor nem engedelmeskedik még a vasakaratnak sem.
Ezt a képet használták A puritánokhoz kitalált Callas- alakhoz, kis fekete és magassarkú, a gyöngy a nyakból a csuklóra került. Nyilván Callas maga nagy győzelemnek könyvelte volna el, hogy egy balett-táncos játszotta, nem hiába koplalt. Az előadáshoz passzoló kiállítás volt a rézsűn, az épület legholtabb holt terében, Callas-képekkel, így aztán az is részesült valami primadonna-élményben, aki ott sem volt, csak bégetett. Vagy akik úgy foglalták össze az előadást, hogy szép zene, de pokoli hosszú, már fél 11 van.
Senkiről sem szeretnék felülről nyilatkozni, már csak azért sem, mert én is gátlástalanul használtam ki Callast és a művészetét, amikor egy csapat tehetséges filmest kellett valamiféle zenei alapismeretekre megtanítani. Próbáltam így és próbáltam úgy, és volt, ami ment, volt, ami nem ment, leginkább félálomban hallgattuk a zeneirodalom legnagyobb alkotásait. Aztán föltettem nekik a La mamma é mortát, az André Chénier-ből a szopránáriát, Callasszal. Gondoltam, hogy ez valami filmes dolog, a Philadelphiában hallgatja Tom Hanks, de ezek rendes filmes művésznövendékek voltak, azt sem tudták mi fán terem a Philadelphia. Callast viszont tátott szájjal hallgatták. Úgy éreztem magam, mint valami jó pásztor, akarom mondani, jó csordás, aki elkapta a bika orrában a karikát, és most oda húzza magával a nagy és kiszámíthatatlan állatot, ahová csak akarja.
Olyanokról beszélek, akiknek többé-kevésbé nem volt fogalmuk, kicsoda Maria Callas, nem az segített, hogy jaj, ezt a nevet már annyiszor hallottam, legalább megtudom, hogyan énekelt. Nem tudtak az életéről, haláláról, szerelmeiről, fogyókúrájáról, nem tudták, miről szól az opera. Semmivel nem jutottam velük közelebb a válaszhoz, hogy miért éppen Callas. De éppen Callas.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.