Nem a farkastól

Rudolf Bing, akinek a vezetése alatt végleg ledőltek bizonyos szimbolikus falak a Metropolitan Operában, mesélte, hogy ő csak egyetlen esetben emelte föl a szavát a színes bőrűek szerepeltetése ellen. Ellenezte, hogy egy arisztokrata bécsi özvegynek két fehér és egy afro-amerikai gyermeke legyen. A darab nyilván A rózsalovag volt, a három árva, akik énekelve kérnek egy kis támogatást a tábornagynétól.

Észre sem vesszük ma már az ilyen keveredést, Carmen lehet szőke, barna, fekete, a kórusban mindenféle bőrszín képviselteti magát, azért is ülünk a színházban, hogy a lényegre figyelhessünk, és ne akadjunk föl színeken és éveken. Éppen ezért meglepő, hogy az Edward Albee jogait őrző és képviselő Albee Estate a napokban visszavonta az előadási jogot egy oregoni színháztól. Nem járulnak hozzá, hogy a Nem félünk a farkastólban Nick szerepét afro-amerikai színész játssza. Nyilván innét nehéz volna érdemben hozzászóIni a történtekhez, ők azt mondják, hogy igyekeznek Albee szándékait tiszteletben tartani. A drámaíró maga is igen figyelmesen követte a darabjai szereposztását, sokszor kért fényképeket a szereplőkről, nem feltétlenül értett egyet azzal sem, amikor Martha szerepét afro-amerikaira bízták. A darabjai meglehetősen realisztikusak, de az, hogy egy fehérek által látogatott egyetem rektora (Martha apja) a hatvanas években színes bőrű lett volna, az meglehetősen nem realisztikus. 

Most nem a főszereplőkről, csak Nickről van szó, akinek egyébként nem hangzik el a neve a darabban, de sokszor utalnak a szőke hajára meg a kék szemére, hogy árjának is elmenne. Hogy változtattak volna-e a szövegen, vagy inkább új humorforrást kerestek, az most már nem derül ki. Ahogy szokás, mindenki Albeera hivatkozik, hogy ellenezné-e vagy épp jóváhagyását adná. Csak előadás nem lesz, annyi bizonyos. Ennél bénább megoldás meg aligha elképzelhető.