Arra, bizonyos kor fölött, mindenki emlékszik, hogy "magyar hangok: Vááárhelyi Endre", már hogy ez volt a Maci Laci végén, legfeljebb kis, ugrándozó szörnyetegekként még nem tudtuk, hogy Vááárhelyi Endre operaénekes. De aztán benövögetett a fejünk lágya, és lelkesen ismertük föl rajongásunk alanyait (vagy tárgyait?), amikor ezek a nagy hangok megszólaltak a tévében, és a rajzolt figurák tátogtak. Mi lett ezekkel a filmekkel? Vagy mi lesz velük? Elvesznek? Miközben olyan kaliberű énekesekről van szó, hogy ma már elképzelni sem tudjuk, valaha beszéltünk velük, vagy köztünk vannak a családtagjaik, akik akkor is hallották őket, amikor csak egy kis sajtot kértek. Polgár László még megvan a Snoopy, gyere haza! magyar változatában, ahogy azt dörmögi, hogy "Nincs itt hely", meg lehet nézni az interneten, de például a Dot és a kenguru című film új szinkront kapott az évek során, és a Banyipról (bunyip - ez valami ausztrál őslakos lidérc) szóló dal ma eredeti változatban hallható. Amikor még a szemesi kertmoziban vetítették, Melis György énekelte, és szaladgált kicsit a hideg a hátamon, remélem csak a szó jó értelmében. És amikor Gregor zúgta a reklámban, hogy "nyár van, nyár"? Kinek a feladata lenne, nem hivatalosan, csak mint őrzőnek, a gyűjtés, az Operaházé? Vagy a Hungarotoné? Lehetne ezekből a felvételekből lemezt kiadni? Vannak kételyeim.
Így viszont hiányérzeteim vannak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.