Csehben a tenger

A velencei biennálé alapvetően mégis olyan, mint az Eurovíziós Dalfesztivál. Nagyon kicsi ideje van mindenkinek, hogy fölhívja magára a figyelmet. Jönnek, benéznek, és ha nincs semmi mellbevágós, már mennek is tovább. Ebben a műfajban mi hagyományosan gyengék vagyunk, most sincs változás. Várnai Gyula nagy neonfelirata várja a betévedőt: Peace on Earth. A világító betűk a magyar pavilon udvarán állnak, süt rájuk a nap, az sem egyértelmű, hogy világítanak. Lehet, hogy van ebben valami kettős csavar, azt világítjuk, amit nem kell, oda küldjük a fényt, ahol van elég, nem tudom, de az egészről nehéz volna azt mondani, hogy berántja a nézőt. Pedig odabent aztán van jelvényekből kirakott szép szivárvány, és a szocialista Magyarország egyéb emlékei, Stanislaw Lem-interjú meg Mindent tudni akarok, a régi szovjet ismeretterjesztő sorozat, ámbár ezt aligha értik sokan a régi szovjeteken kívül.

Legalább nem görcsölünk, hogy figyeljenek ránk.

Akkor viszont kit nézzünk? A németek nyertek idén, de ha az ember lekési a 12 és 2 között zajló szeánszot, akkor nem sokat kap, elmélyedt arccal sétálgathat az üvegpadlón, közben szörnyű zajokat hallgathat, és nem érti, ez mitől annyira más. Amerika a pusztulással vacakol, mesterségesen koszol és hámlaszt egy épületet. Az izraeliek szintén mesterségesen koszolnak, és ehhez kávézaccot használnak, annak illata is van. Sokan várják a világvégét, az látszik. Pech, hogy ha bekövetkezik, nem mondhatják már el senkinek, hogy "ugye, megmondtam".  A franciák berendeztek egy nagy zeneszobát, létező és nem létező hangszerek állnak egy faborítású teremben, az őrök egész nap pörölnek a látogatókkal, hogy ne nyúljanak se a zongorához, se az emberméretű balalajkához. Néha talán zenélnek odabent, de akkor sem érzem a fondorlatot: itt egy zenei stúdió, ami úgy néz ki, mint egy zenei stúdió. Vagy ez volna a képzőművészet legkeményebb kritikája: annyira nincs már, hogy helyette egy másik művészetről kell beszélni? 

Csehszlovákia. Ilyen ország már nincs is, de hiába villogna az ember a történelmi felkészültségével, itt még igenis jönnek a csehszlovákok, a Biennálén nem váltak ketté. És ha nincs ország, akkor ők olyat mutatnak, ami tényleg nincs, a csehszlovák tengert. Vetített víz mormol, a kacsák vagy ludak finom, belső fénnyel derengenek. Szép művészet.