Hilary-sziget

Jobb hely most a Margitsziget, ha klasszikus zenéről van szó, mint amikor utoljára láttam. Javultak talán a hangszórók is, hátrafelé lezárták a teret egy kivetítővel, még ha a hozzá mellékelt operatőrök közül nem is mindegyik jött rá a kamerakezelés csínjára és bínjára. De arrafelé legalább nem szökik a hang. Amennyi bizonytalanság marad, az épp kellemes is lehet, nem lehet száz százalékos pontossággal megmondani, hogy a Bach Passacaglia Respighi által készített zenekari átirata miért ilyen, amilyen. Respighinél fogyott el a patron a fantasztikus kezdés után, vagy a Nemzeti Filharmonikusok nem tudta fönntartani a művet a víz fölött, esetleg a keverés a hibás. Akármi is a magyarázat, a kezdéshez a műsorválasztás így is kreatív, nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna a darabot a zenekarral, és valószínűleg jobban játszották el, mintha a reformáció évének tiszteletére mondjuk valamelyik Brandenburgi versennyel próbálkoztak volna. 

Majd Mendelssohn és a Reformáció szimfónia lesz a koncert vége, de közben, Luthertől függetlenül előadták az e-moll hegedűversenyt is, Hilary Hahn szólójával. Aki rendíthetetlenül kitűnő hegedűs. Nem voltam az első perctől biztos benne, bár az egyértelmű, hogy jóban vannak a hangszerrel, engedelmes a jószág, a kezdet azonban egy kicsit nehézkesnek hangzott. Aztán összemelegedett a mű és sok előadója, egyszer csak azt nézte már az ember, hogyan röpköd a vonó, hogyan mosolyog ezen még az előadó is, mint aki maga sem érti, miért megy ez ennyire természetesen. A természetesség azonban mindig azt is jelenti, hogy tele van egyéni megoldásokkal az előadás, itt könnyebb, ott súlyosabb, itt lassabb, ott épp hogy nem szikrázik az egész. A Filharmonikusok meg mennek utánuk, mármint a vonó, és a vonótartó után, összenéznek, szólista és játékosok, összetalálkozik Hamar Zsolt és Hahn elképzelése, nagy befejezés, nagy brávózás.

Egy Bach-tétel a jutalomfalat, amitől máskor agybajt lehet kapni, mert mintha ezek a hihetetlen művek szép lassan tételekre esnének szét, és ráadásdarabokká válnának, de most a reformációról is szó van, ugyan, kit kellene játszani. Biztosan lesz egy halom értelmetlenség a nyári koncertek között, de ez most nem az.