Előbb vagy utóbb utoléri Rómát is a musical, jósolták, jósolják, de Itália egyelőre ellenáll, ha énekelt történetet adnak elő, nem tudnak ma még jobbat, mint az opera. Az egyelőre azért fontos, mert idén beindult a henger: a turizmusra hivatkozva kibéreltek egy nagy területet a Palatinuson, színházat építettek rá, és elkezdték játszani az Il divo Nerone című opust, ki másról, mint Néró császárról és az ő kalandjairól. Sajnos elfelejtettek szólni a dombon álló San Sebastiano al Palatino templom apácáinak, akik döbbenten vették észre, hogy esténként rezegnek az ablakok. Kibírják, azt mondják, hiszen az szerzeteseknek az ilyesmit tényleg illik is kibírni, de azért elég vacak lehet. Sok a pénz az előadásban, vannak szép nők, nagyszabású látvány, természetesen Róma is ég. Hetente hat angol nyelvű és egy olasz előadás. Elhinni is elég nehéz, hogy Rómának ilyesmire szüksége van, hogy idegenforgalomra hivatkozva effélére engedélyt lehet kapni, amikor úgyis egymás sarkát tapossák a látogatók, de biztosan ők tudják jobban. Csak föl ne gyújtsák véletlenül a várost.
Persze, itthon az embernek óhatatlanul a magyar változat jut az eszébe, a magyar Nérók, Agrippinák, Senecák, az István, a király mellett a feltehetően legjobb magyar rockopera, Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor műve, a Sztárcsinálók. Számomra sokáig a Sztárcsinálók legalább olyan erős valóság volt, mint maga Róma, emlékszem, hogy a Colosseum környékén vagy a Capitoliumon kóvályogva mindig a musical dalai piszkálódtak odabent. Épp megérett volna az idő egy újranézésre, a Városmajorban megy a hétvégén, Nagy Viktor rendezésében, ami, gondolom, vagy remélem nem sokban különbözik a régi főiskolai előadástól. Major Melinda ebben is játszik, meg abban is játszott, persze, más szerepet, az idő már csak ilyen haladós. De hát nincs mit tenni, közben Wagner is bejelentkezett, a Müpában Ring van, ez a június ilyen, folyton választani kell. Majd ordibál Wotan, és talán a fejemben piszkálódnak Miklós Tibi rímei, "megtalálod Nérót, ha vállig ér a séród".
Rím nélkül mondom: szervusz, Tibi, hiányzol ám, nagyon.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.