Tavaly a nyáreleji Müpa-Ring nagy meglepetése volt Kálmán Péter Alberich-alakítása A Rajna kincsében. Idén mindhárom Alberichet ő énekli a Tetralógiában (azért csak hármat, mert a Walkürben Alberich nem játszik). Meglátjuk, meghalljuk, de vannak reményeink.
- Egy éve mindenki azt mondta, hogy hú, a Rajna kincse Alberichről szól, ki hitte volna. Előtte, Christian Franz alakításakor azt mondtuk, hő, a Rajna kincse Logéről szól, ki hitte volna. Ennyire egyszerű volna az operajátszás és -értelmezés? Az erősebb kutya az erősebb? Arról szól a darab, aki a leginkább akarja?
- Azért bizonyos méretűnek kell lennie a szerepnek.
- Akkor Az istenek alkonya már nem Alberichről fog szólni?
- Nem. Bár nem tudom, azt most éneklem először. Inkább az lesz, hogy de jó volt Alberich a Rajnában...
- És még a végén is egész jól tartja magát. Lehet erre készülni? Mikor megkaptad Alberichet, azt gondoltad, hogy na, most odateszem?
- Igazából én ezt a korrepetitor Fajger Orsinak köszönhetem. Ő mondta Fischer Ádámnak, hogy belőlem jó Alberich lehetne. Ez oda megy vissza, hogy még vagy tíz éve Orsival megnéztük Alberich átkát. Nem énekeltem soha, semmikor a szerepet, csak megnéztük, és mondtam neki utána, hogy úúú. Hogy a hangomnak jól áll, az élességének, a fényének. Sokan mondják, hogy nincs szép hangom... Volt egy híres svájci karaktertenor, ő mondta, hogy nem félek, hogy elveszítem a hangomat, mert soha nem is volt. Nekem nem ciki, hogy ordítok, nyálam folyik, nem pozícióba rakom a hangot.
- Ha Rossinit vagy Mozartot énekelsz, akkor ez nem járható út.
- Nem. Bár most Figarót énekeltem, és ott is beletettem ilyesmit. Mondta az ügynökség, hogy szerintük ez így nem jó, én meg mondtam, hogy de. És kész.
- Erre akarod fordítani a pályádat is? Jobb szereted így csinálni?
- Csak így szeretem csinálni. Van annyi rutinja a hangomnak, hogy teljesen nem romlik el. Egy-két magasság esetleg vitatható, de fontosabbnak tartom, hogy a hang effekt legyen, mint hogy azt mondják, jaj, de szépen begömbölyítette.
- Nem mindig voltál ilyen. Ezt megtanultad valahol?
- Megöregedtem.
- Sokat énekeltél Cecilia Bartolival, és ő is ilyen. Akármilyen bomba technikával énekel, ő sem fél a csúnya hangoktól.
- Mondjuk ő százezerszer jobban énekel, mint én. A korral elég jó lett a technikám, de nem makulátlan. Vannak hibáim.
- Ha valamit jól énekel az ember, annak van köze a magánéletéhez? Lehet azt mondani, hogy Alberichért meg kell szenvednie az énekesnek?
- Megszenvedtem érte. Magánéletileg is. Csomó olyan dolgot bele tudtam tenni a szerepbe, amit szenvedés nélkül nem tudtam volna.
- Akkor hogyan lehet ezt fenntartani? Az ember egyszer kiéli magát, történik valami, amit végre a színpadon is meg tud fogalmazni, de aztán eltelik egy év, mire újra a szerephez kerül.
- Most azt mondják az itt lévő Wagner-énekesek, hogy fejlődtem tavalyhoz képest. De az az előadás mégis egyszeri volt. A főpróbán többet is adtam ki magamból, az előadás már nem volt annyira jó belülről. Nem tudom, meg lehet-e ismételni, de valószínűleg nem. Bár ki tudja?
- A közönség viszont mégis elvárja, hogy a legjobbat kapja.
- Remélem, hogy nem veszi észre. Száz százalékon az ember soha nincs, de hetven és kilencvenöt között tud teljesíteni. Egy profi énekesnek mindig efölött kell lennie, mert a közönség észreveszi, ha a szint alá megy.
- Mit csinálsz ezért, próbálod előszedni magadból a fájdalmakat?
- Igen.
- De igazán? Visszagondolsz életed nehéz perceire?
- Beléd ivódik, ahogy énekeled. Akkor, ott nem az igazi fájdalom jön ki, de ki tudsz nyomni valami olyasmit magadból, ami visszavezethető a fájdalomra.
- Nem idegesít marhára, hogy az emberek bejönnek, ha kedvük van figyelnek, ha nincs, akkor ásítoznak, miközben te küzdesz a szerepért?
- Nem. Örülök, hogy ott vannak, mert exhibicionista vagyok, és egyébként én is el tudom bőgni magamat a színpadon vagy a takarásban, ha valami olyasmit látok.
- Az érzékenységet kell valahogy fenntartani? De hogyan, ha esetleg csak te vagy érzékeny? Ha, mint valami sztriptíztáncos, meztelenre vetkőzöl, aztán vagy érdekel másokat, vagy nem.
- Mindig meztelenre kell vetkőzni, ha jó akarsz lenni. Különben csak modoros, kimért fazon maradsz. Nem lehet kevesebbet adni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.