Van-e esélyünk, ha idegenben játszunk? Megértenek-e bennünket, vagy csukjuk be az ajtót magunkra, és hallgassunk Cseh Tamás-dalokat. Ilyenek voltunk, ilyenek voltak, és ne feszegessük, hogy hogyan is van ez a ragozás, akik voltak, azok mi voltunk. Leszámítva a vagány művészeket, akiket most New Yorkban állítanak ki, az Elisabeth Dee galériában. Akikről elmesélik most ellenállásuk történetét, és valószínűleg nem értik, mi volt ebben a fantasztikus. Kiült egy székre, és bekötötte a száját egy nadrágszíjjal? Beleremegett a rendszer, mi?
Valószínűleg tényleg beleremegett, de ezt onnét nehéz lehet belátni. Annyi mindent kellene megcsillagozni és elmagyarázni hozzá. Csehszlovák rádió? Mi az, hogy csehszlovák? Miért tégla, ha rádió? Azért tégla – és elmondják, hogy ez egy magyar szóvicc, azt is beépítik, akárcsak az ügynököket. Titkos nyelven beszéltünk, és a titkoknak az a lényegük, hogy lassan el is felejtődnek, mint a szarvas és a farkas igazi, magyar neve. Fal lesz a félig elfelejtett szavakból, nyelvi meg kulturális fal, és meg lennék lepődve, ha lehetne más tanulság is New Yorkban, mint hogy de jó, hogy ott élnek és nem itt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.