Brahms 3. szimfóniája ment a Classica csatornán, időnként nagyszerűen, időnként zseniálisközeli állapotban. Berlini Filharmonikusok, Simon Rattle, de nem mai a felvétel. Nem is régi, de még frissebb, kísérletezőbb, eredetibb, ihletettebb, mint manapság Rattle előadásai lenni szoktak. A második tételben, egy érzékeny résznél egészen varázslatos dolog történt, a karmester csak összetette a kezét, nem nézett, nem ütemezett, nem emelgette a szemöldökét, nem is mosolygott. Hagyta, hogy történjen a zene, játsszon a zenekar, néhány pillanatra ő is csak befogadó lett, föloldódott Brahmsban, az első zenészből az első hallgatóvá vált. Talán tíz másodperc volt az egész, ez ember mégis megértette, miért a berlini az egyik legjobb zenekar a világon. Mert ezt is  meg lehet tenni velük. Mert olyanok, mint valami fantasztikus focicsapat, összevásárolták a világ legjobb zenészeit, akik aztán együtt mégis a Berlini Filharmonikusokká váltak, ahogy nyilván a Bayern München csatárának lenni is több vagy más, mint a sáros edzőpályán gyakorolni a kapura lövést Mezőkövesden. 

A lényeg, persze, az, hogy ebbe az aranycsapatba nekünk is vannak delegáltjaink, ott brácsázik a nagyszerű Szűcs Máté, ott fújja a trombitát Tarkövi Gábor és Velenczei Tamás, hegedül Almási Zoltán. Fogalmam sincs, hogy ezekre a légiósainkra miért nem vagyunk legalább annyira büszkék, mint a külföldre került focistákra. Nem is tudom, számon tartja-e valaki, hogy ki merre játszik, Szűts Péter és felesége Monte Carlóban erősíti a második hegedű szólamát, Bécsben a Filharmonikusoknál valóságos magyar részleg van a cselló szekcióban, nem beszélve a nagybőgős Rácz Ödönről. Talán érdemes volna egyszer összehozni egy légiós válogatottat, ahogy annak idején a Fesztiválzenekar is indult. Nyilván kivitelezhetetlen, de az ember meghallgatná, hogyan zenélnek azok, akik innét indultak, és talán majd egyszer ide is érkeznek. Csak közben a legfontosabb éveiket töltik távol, és ez nem panasz, akinek mennie kell, menjen. Csak jó volna azt mondani, hogy velük vagyunk, gondolunk rájuk.