Nincsenek neki már újabb kalandjai, de megint egy napot töltöttem a dolgai, ruhái, egyebei között, és eszembe jutott egy másik története.
Tudni kell róla, hogy soha nem hordott se sapkát, se kalapot, se egyéb fejfedőt, pedig a haja láthatóan vékonyodott az évek során, és amikor kérdeztem tőle, miért nem védekezik a hideg ellen, azt kérdezte: tudod, mi az a tiroler Hut? Olyan pontosan nem tudtam, de azért volt elképzelésem, úgyhogy rávágtam: igen. Hát egy időben nagy divat volt, de én tudtam, hogy úgyis mindig elveszítek: kalapot, kesztyűt, esernyőt. De hát nem kell ellenállni minden kísértésnek, így aztán vettem magamnak egy tiroler Hutot, elegáns zöldet, szép zsinórral, és elhatároztam, hogy most erre nagyon fogok vigyázni. Bárhová megyek, nem fogom ottfelejteni, gondom lesz rá, hogy ne árválkodjon szegény távoli éttermekben vagy szürke hivatalokban. Tudod, hogy mindig a kétajtós, sportos kocsikat szerettem. Valahányszor beszálltam az autóba, automatikus mozdulattal rögtön magam mögé tettem a Hutot, rá a kalaptartóra. Aztán egy nap beszálltam, a kalapot hátratettem, és hátra is néztem: három tiroler Hut csücsült a kalaptartón.
Aztán? - kérdeztem.
Aztán szépen elveszítettem mind a hármat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.