Bármilyen furcsa, van olyan Makk Károly-film, amelyikben Latinovits Zoltán szerepel. Mindjárt az első, a Liliomfi az. Onnét tudom, hogy a köztudottan jó színészválasztó rendezőt egyszer valamiért kérdezgettem a Liliomfiról, hogy miért is Krencsey Marianne lett Mariska. Tudom, egy ország lett szerelmes belé, meg biedermeier figura, de mégis olyan sápadt, egysíkú vagy legalábbis egyhangú. Miközben ott volt Erzsiként Ruttkai Éva, majd kicsattan, és csak mosolyból van százféle a repertoárján. Nyilván az egy másik film lett volna, de nem vagyok benne biztos, hogy rosszabb film.

Makk hümmögött, nem mondta, hogy igazam volna, de megkérdezte, tudom-e, hogy a Liliomfiban szerepel Latinovits is. Persze, nem tudtam, de nem is nagyon lehet tudni. Statiszta, és mindjárt az első jelenetben van benne, amikor a Majális mintájára fölvett nagy füredi szabadtéri örömünnepet látjuk. Egy piros kabátos, zsokésapkás, bajszos fiatalember épp valami csirkét tömne a szájába. Ő Latinovits. Visszanézve teljesen egyértelmű, hogy valóban ő az.

Aztán többet soha, semmi együtt, inkább Darvas, ami művészi és politikai szempontból mindenképpen bátrabb dolog volt. Van, amit azért jó volna megnézni Latinovitscsal is. Például a Liliomfit.