Hú, egy kicsit komplikált lesz. Mondjuk, hogy csak egy kommentből indult, valaki azt írta a Gran Partita alá, hogy sajnálja, de neki ez a zene többet mond, mint az egész modern művészet. És az emberben ilyenkor jön elő a kétely, hogy tényleg? Többet? És vajon mit? 

A Gran Partita Mozart tizenhárom hangszerre (tizenkét fúvós és egy nagybőgő) írott szerenádja, nagy, hosszú mű, mondjuk aki a kommentet írta, az csak az Adagióra gondolt, a harmadik tételre, az szólította meg, de a kérdés így is érdekes lehet. Mit mond? Mire fordítaná, ha szavakat kellene mondani? 

Azért érdekel különösen, mert, persze, én is nagyon szeretem a tételt, és mert észrevettem magamon, hogy ha magamban dudorászom, akkor a pappa-pa-pappa és egyéb subidubik után a z oboákkal-klarinétokkal kiteljesedő dallam végét mindig értelmes szöveggel fejezem be. Erről a részről van szó, körülbelül 1'05" és 1'15" között.

A szöveg értelmes, de nem magyarul van: forse si calmerá. Talán megnyugszik, azt jelenti, és a Don Giovanni első felvonásának négyeséből van, amikor don Giovanni épp beszélgetne donna Annával és don Ottavióval, de közbelép donna Elvira, hogy vigyázzatok vele. Bolond szegény, mondja don Giovanni, de hagyjatok kettesben vele, forse si calmerá.

Azt el szokás mondani, hogy a Gran Partita Adagio tétele egy kicsit operás, van egy hullámzó kíséret, és fölötte a dallamok kerülgetik egymást, de ez itt nagyon pontos összecsengés. És, persze, a két mű nincs időben nagyon közel egymáshoz, de a Don Giovanniban épp elég jelentős szerepet kapnak a fúvósok és az általuk játszott szerenád-zene, a darab végén, a vacsorajelenet előtt. Így aztán hajlamos vagyok arra gondolni, hogy talán Mozart fejében valami hasonló gondolatok vagy szavak vagy félmondat volt, amikor a Gran Partitát írta, amit aztán előhívott a Don Giovanni librettója. Egy kicsit mintha elszólta volna magát, mintha azt mondaná, le lehet fordítani a zenét szavakra. Nem pontosan, nem olyan kifejezően, nem olyan árnyaltan, de lehet fordítani. Csak nem érdemes.