Gertrúd átka

Átok reád, magyar, mondta Gertrúd, Cillei Ulrikot idézve. Átok, miféle átok, kérdezett vissza Bánk bán. Megátkozlak benneteket, hogy soha ne legyen nemzeti operátok. 

Lehet, hogy fogott. Azt hittük, hogy nem, úgy nőtt föl két vagy három generáció, hogy tudta, miről van szó, ha azt mondták, Bánk bán. Hah, Biberach, így kezdődik, és Király, bosszulva vagy, így végződik (most a kórust nem számítva). Azóta viszont egyre nő a káosz. Nekem mindez 1993-ban kezdődött, amikor az akkor ős-változatnak nevezett CD-t hallgattam. Egyáltalán nem volt rossz, mint utóbb kiderült, már csak azért sem, mert ez sem az ős-változat volt, a szöveget tarthatatlannak ítélték, átdolgozták. De akkor azt hitte még az ember, hogy ez csak valami lemezkiadói ötlet, legyen oka megvenni az embereknek még egy Bánk bánt a meglévő egy vagy kettő mellé. Molnár András, Marton Éva, nekem ennyi is elég érv lett volna, de miért ne legyen bonyolultabb az élet? A bonyolultság azonban, ha egyszer lehetőséget kap, nem nyugszik, jöttek újabb Bánkok, jött a valóban szinte ős-változat, amelyből tényleg csak a fölösleg hiányzik. Most megint bariton címszereplővel megy a darab, de ez ettől függetlenül sem az, amihez szokva volt, aki Simándyval ismerte meg a művet. Persze, nem is ős ez a variáció sem, a Hazám, hazámhoz mégsem nyúlnak, nem az hangzik el, amit maga Simándy is énekelt a Dalolva szép az élet című csodálatos filmremekben. ("A zenének az a hivatása, hogy lelkesítsen bennünket a munkára és a jövő harcaira.") Megőrizték a mostani bemutatóra azt a szép gondolatot is, hogy ősszel búcsúzik a gerle a párjától, amivel csak két gond van: a gerle nem költöző madár, de ha az volna, akkor sem csak a tojók költöznének.  

Lehet, hogy csak a megszokás beszél belőlem, de nekem jónak, a jelenleginél jobbnak tűnt az átdolgozott Bánk, és a megszokás biztosan az operahallgatás része. Változhat bármi, tempók, énekesek, zenekar, karmester, de elvben minden este ugyanazt éneklik. Jelen pillanatban azt sem sikerült elérni, hogy a fellépők azt énekeljék, ami a fejük fölött látható feliraton van. Tényleg, ha kiírják, hogy Bánk bán bemutatóra készülnek, nem lehet tudni, hogy mégis mit fognak előadni. Le kellene ezzel állni, eljutni valami nyugvópontra, különben fog rajtunk Gertrúd átka, elveszik a megtaláltnak hitt nemzeti opera.

Tudom, az is értelmes válasz, hogy és akkor mi van. Az angolok, franciák, németek, olaszok, és egyéb operatermő nemzetek egészen jól elvannak nemzeti opera nélkül is.