10 után kezdődik az élet a Rákóczi úton a sarki Libriben, már úgy értem, este 10 után, Az olvasás éjszakája van, de nem mi olvasunk, hanem két színész, két Iván, Fenyő és Kamarás. Arany és Petőfi levelezését, ami nem csak abból áll, hogy Toldi írójához elküldöm lelkemet, meg Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom. Tényleg imádták egymást, ami meglehetősen döbbenetes, tekintve, hogy mennyire különbözőek voltak, egy csöndes férfi a családi tűzhely mellett, és egy nősülés előtt álló ideggóc, aki úgy írja alá, hogy "a viszkető tökű". Ha valakinek bizonyíték kell arra, hogy a tehetség és a tudás elég alapot ad a barátságra, annak hasznos elolvasni a levélváltást, vagy legalább két levelet belőle.
Engem egy kicsit az izgatott, hogy ha két Petőfi-lelkialkatú színészt engednek rá a témára, akkor melyik lesz Arany. A válasz Kamarás Iván, neki jutottak a csöndesebb levelek, nem mintha csöndesebben olvasta volna föl őket. Egyáltalán: maga a levelek felolvasása külön élményt nem jelentett, annyira nem nagy olvasóművész egyik színész sem. Szép tőlük, hogy megpróbálták, szép tőlünk, hogy megpróbáltuk. Belépőt nem kértek, szívem szerint persze vettem volna legalább egy Tar Sándort, ebben a szép, új zsebkönyv kiadásban, csak a pénztárnál rájöttem, hogy sajnos elkóláztam a pénzemet a színházban. Mindegy, nappala is lehet az olvasásnak, nem csak éjszakája.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.