Valahogy jó a Viktória királynő és Abdul, jó az előzetese, és közel annyira jó a film is, pedig nincs benne nagy trükk, csak megy a sztori a fél világ uráról és az indiai szolgáról. Nincs erőltetve, hogy tolerancia meg különböző kultúrák, meg egy korlátoltnak tartott királynő is értelmesebb, mint ma egy felvilágosultnak tartott jampec vagy jampecnő. Remélem, hogy siker lesz, mert kellenek ilyen filmek is, tanít, nevel, szórakoztat alapon. Amit mondok, az nem is a film ellen van, csak úgy általában, tisztázni a tisztázandókat. A királynő Firenzébe látogat, ahol egy kis palotában egy bajuszos ember énekel neki fahangon a Manon Lescaut-ból. A bajuszos, idétlen frizurájú énekes Puccini, lehet sejteni, de ki is mondják, és Simon Callow játssza. Természetesen semmi kifogásom Simon Callow ellen, főleg azóta nem, hogy összefutottunk a Dohány utca és a Síp utca sarkán, ahol ismeretlenül is kedvesen és az elvárhatónál sokkal hosszabban simogatta a kiskutyámat. Éljenek az állatok és barátaik. Na de hogy ő lenne Puccini? Még egy nagy zeneirodalmi szerep az Amadeus színházi címszerepe, majd a filmváltozatban mutatott Schikaneder után? Közben meg a Négy esküvő és egy temetés dagadt figurája?
Viktória királynő háromszor járt Firenzében, 1888 és 1894 között. 1888-ban Puccini még nem énekelhetett volna a Manon Lescaut-ból, az egyszerűség kedvéért tegyük hát föl, hogy a találkozás 1894-ben történt. A királynő 75 éves, Puccini 36. Simon Callow most 68. Egy kicsit tiltakozom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.