Ma harminc éve, hogy meghalt Jacqueline du Pré, sokat szenvedve, a sclerosis által szétgyalázott testben és szellemi állapotban. Vannak ilyen történetek, amikor az ember nem érti pontosan a Jóisten szándékait, minek ezek a hihetetlen adottságok, zenei és előadói istenáldások, ha huszonhét éves korban mintha érzéketlenné váltak volna az ujjak, aztán hamarosan föl kell ismerni a betegséget, nemsokára vissza kell vonulni, és élni kiszolgáltatottan. Ma harminc éve még nem is ismertem a történetet, csak volt ez a vöröses hajú, kicsit ijesztően lelkes lány a lemezborítókon, akiről most a rövid hírekben azt írják, hogy elhunyt. Valószínűleg nem is volna szabad így emlékezni rá, nem a halálról szólt az élete, csak mégis azt hisszük, hogy ez valami hitelesítő pecsét, figyelmesebben hallgatjuk, mintha olyan kortársak volnánk, akik tudják, mi fog történni nemsokára.
Mit hallgassunk? Én most Monn g-moll csellóversenyét hallgatom, mert csodálatos, hogy van egy zeneszerző, a barokk és a klasszikus zene határán, akit tökéletesen elfelejtettek, aztán két csellista meg egy zeneszerző visszahozta az emlékét. Schönberg írt átiratot Pablo Casals számára a D-dúr versenyműből, és ő látta el continuo szólammal és tette némileg bonyolultabbá a g-moll koncertet, amit Du Pré vett először lemezre. Mai füllel talán túl súlyosan, biztos, hogy lassabb tempókkal, mint amit a zene kívánna, de ez már az újabb generáció dolga: meghaladni du Prét.
Amíg nem teszik, marad ő, ahogy Dusán mondaná: örökre szépen. Szevasz, halál, ma azért sem rólad van szó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nyolcasesküdt 2017.10.20. 14:32:56
A J. Pré-vel a YoutTube egyik leglátogatottabb zenés dokumentumfilmje, a Pisztrángötös a fiatal Pinchas-szal, Isaac Sternnel, Mehtával, Jacqueline-nal, Perlmann-nal. Igazi örömzene, csupa életigenlés.
Ad Dio 2017.10.21. 23:16:41
Engineur 2017.10.28. 09:01:09
Remélem nem veszi zaklatásnak, hogy hálám jeléül az ÉS postaládájába betettem egy a kedvenc zenekritikusomnak szóló ajándékot. Nem tudom megkapta-e a DVD-ket?
Isaac Stern: "From MAO to Mozart" "Life's Virtuoso"
50 év kihagyás után ismét hegedülni tanulok, hogy eljátszhassam a feleségemnek a "Cremonai hegedűst". Még kell egy kicsit gyakorolnom.
A feleségem mozgássérült gyerekek és felnőttek rehabilitációjával foglalkozik Sclerosis Multiplexben szenvedő betegekkel is. Most éppen Kínában tanítja a konduktív pedagógiát.
Üdvözlettel,
Kiss-Pál Zoltán
Engineur 2017.10.28. 09:12:06
www.imdb.com/title/tt0080762/?ref_=nm_knf_i1
A YouTube-on nem érdemes keresni, mert szerzői jogvédelmi okokból csak részletek vannak meg belőle.
Isaac Stern filmjét itt lehet megnézni:
yadi.sk/d/KfKe13R1TfXuA
(A Yandex egy a Google-hoz hasonló orosz oldal napi 50 millió látogatóval, valaki volt olyan szíves feltenni ezt a csodálatos filmet.)
stolzingimalter 2017.10.28. 09:34:35
Engineur 2017.10.28. 10:17:23
„És a halottak újra énekelnek…”
Szcenírozott koncert Eisikovits Miksa haszid zenei gyűjtése (1937-38) nyomán
Az Erdélyben élő és alkotó Eisikovits Mihály Miksa (1908–1983) zeneszerzőként, népzenekutatóként, tanárként a romániai kulturális élet meghatározó személyisége volt.
Az erdélyi zsidó zenei folklór területén végzett gyűjtőmunkája mindmáig ismeretlen anyagokkal gazdagította a haszid tradícióról való tudásunkat.
Eisikovits az 1930-as évek végén, minden technikai segítség nélkül írta le a haszid zsidóság körében énekelt dallamokat, és mivel nem tudott sem héberül, sem jiddisül, sem arameus nyelven, fonetikusan jegyezte le a hallott szövegeket.
Az És a halottak újra énekelnek – hűen az immár megfejtett, lejegyzett zenéhez – eleveníti meg a színpadon azt a világot, melynek egyik utolsó tanúja Eisikovits volt.
Az előadást Elek Judit Mondani a mondhatatlant – Elie Wiesel üzenete című dokumentumfilmjéből vetített archív mozgóképrészletek teszik teljessé.
A koncerten Nógrádi Gergely főkántor, a Frankel zsinagóga kántora énekel, akit az Egyesült Államokban a Zsidó Pavarotti címmel tüntettek ki.
Hegedül és énekel Melis László, brácsán játszik Melis Márta.
További közreműködők: Ágoston Béla, Bánky Mátyás, Gradsach Zoltán, Laborfalvi Soós Béla, Naubauer Lóránt, Philipp György, Raáb Gábor, Rosenfeld Dániel, Varga Donát, Vincze Miklós.
A kottát megfejtette és a zenét betanította: Melis László,
díszlet: Bajkó György,
jelmez: Szakács Györgyi,
fény: Györgyfalvay Károly,
operatőr: Jancsó Nyika,
rendező: Elek Judit.
Interjú Elek Judittal az M5 televízióban
Az elején részlet az előadás próbáján, a MŰPA-ban készült felvételből
www.mediaklikk.hu/video/megszolal-a-mult-es-a-halottak-ujra-enekelnek/
Café Péntek
2017. okt. 22-én reggel hét óra után hangzott el az ismétlés
www.klubradio.hu/klubmp3/archiv/20171022/klub20171022-065900.mp3
(az interjú 07:20-kor kezdődik és 22:35-kor ér véget)
Engineur 2017.11.30. 22:35:00
más...
Fantasztikus koncertet hallottunk Balog József előadásában a Zeneakadémián.
Utána ezt osztotta meg velünk a honlapján:
Ilyen üzenetek és posztok jöttek egész nap, úgy tűnik ez a program mégis elérte a célját...
Bodnár Zoltán:
Ez tegnap volt.
Balog József varázslatos szólókoncertje.
Nagy szomorúságomra a nagyterem helyett a Solti teremben. Ám azok számára akik ott voltak kivételes élmény marad. Mert ritkán hallani ilyen érzékeny "Három csík megyei népdal"-t vagy "Allegro barbaro"-t, vagy az amúgy is ritkán játszott Kodály: Meditáció...-t, hogy Tansman fantasztikus zongoraszonátáját már ne is említsem.
De eljön az idő, amikor a zeneszerető budapesti közönség azért áll majd sorban, hogy legalább a Zeneakadémia nagytermének karzatára állójegyet szerezzen Balog József szólókoncertjére.
Frideczky Katalin:
Ma egy nagyszerű koncertet hallottam egy nagyszerű művésztől. Balog Józsefet hallgatva végig az volt az érzésem, hogy ezt így kell és nem másképp. Tiszta, őszinte és autentikus előadásban hangzott el minden darab, Rameautól Boulezig, csodálatos egységbe szőve, birilliáns hangszertudással és lenyűgözően színes hangkultúrával. Ritka kincs ez az ember, becsüljük meg!
Én nem tudom ilyen szépen az élményt szavakba önteni, de szerintem Balog József méltó utóda Cziffra Györgynek.
Üdvözlettel,
Zoltán
stolzingimalter 2017.12.01. 14:32:05
tnsnames.ora 2017.12.25. 00:54:45