Izomból nem lesz pacsirta

Nyugodt lelkiismerettel csak annyit tudok mondani, hogy kerülje mindenki azt a mozit vagy mozitermet, ahol a Nyírjuk ki Gunthert című filmet adják, mert fárasztás meg szenvedés. Egy olyan poénra sem emlékszem, hogy legalább valami mosolyféle izomrándulást okozott volna bárkinek a arcán. Folyamatosan mentek ki az emberek a teremből, és nekik volt igazuk. Hanem attól még nyugodt lelkiismerettel nem tudok Arnold Schwarzenegger ellen beszélni, mert annyira hülye, úgy értem, jópofán hülye. Mai állapotában olyan, mint egy vén törpe gorilla, festett hajjal, a legjobb pillanatokban tiroli bőrnadrágban. Szóval nem úgy rossz, hogy azt játszaná (többé-kevésbé saját pénzén), hogy felrúg mindenkit a Holdig, szájában szivarral, hanem hogy az önironikus hozzáállás nem jár együtt jó tréfákkal. Viszont a hozzáállással nincs baj. Meg a szivar is maradt, amit egyáltalán nem értek. 

Tulajdonképpen ez egy szép pályaív, az ember lemegy az edzőterembe, és azt veszi észre, hogy néhány év múlva filmsztár és politikus, nálunk ehhez labdarúgni kellene. De Schwarzenegger a nyilvánosság előtt éli a pálya záró szakaszát is, amikor azt mondja, ennek az egésznek voltaképpen semmi értelme nincs, legfeljebb annyi, hogy az ember kinevetheti önmagát, és életének filmcsillag vonatkozását. Ami, mondani sem kell, mekkora dupla csavar, a filmcsillagságot csak filmcsillagok nevethetik ki, különben a szőlő volna csak savanyú. Akárhogy is, Arnold nevet, még ha nevettetni nem nagyon sikerült is (önhibáján kívül), mi meg nem tehetünk mást, mint szeretjük érte. Esetleg még film-Arisztotelészként hozzátehetjük: szeretjük Arnoldot, de az igazságot még jobban szeretjük. Tessék kerülni a mozit, ahol Gunthert akarják kinyírni.