A képről sokáig azt hitték, hogy Raffaello önarcképe, ami azért tökéletesen érthetetlen, mert nem csak a haja színe más, de a szeme is. Nyilván azt gondolták, hogy plasztikai műtétek híján a festőművészek így kísérleteztek, mi volna, ha ő nem ő volna.
De hát tényleg nem ő, hanem Bindo Altoviti, aki neve alapján inkább maffiózónak tűnhet, sőt, tettei alapján is, de hivatalosan már akkor is azt mondták rá: bankár. Ifjú bankár, később már jobban hasonlított a foglalkozására, nagy szakálla lett, és fekete ruhákat hordott, de itt még ifjú, és úgy mulat, ahogy kell, barátkozik a festőművészekkel. Nála lakik Michelangelo, ha Rómában jár, és őt festi Raffaello. Elég sikeresen, most éppen ez a portré szerepel Bécsben a plakátokon, meg az épületeket elfedő hálókon. Van egy ilyen mellékjövedelem is a reneszánsz kiállításokból, soha nem hallott emberek élete is megpiszkálódik. Bár, ami Bindót illeti, elvesztem aztán a családi krónikákban, mikor ki mellé állt, mikor helyesen, mikor helytelenül, hiszen még a Mediciket sem könnyű választani, mert Cosimo és Katalin utálták egymást. És akkor még ott vannak a Strozzik, a Habsburgok, a többiek. Ha viszont nincs pénz, akkor nyilván a festők sem jönnek, nincs ez a portré sem, nem adja Michelangelo a Sixtus-kápolna kartonjait. Nincs a másik Raffaello, ami szintén látható az Albertinában, a Madonna dell'Impannata. Frissen restaurálták, kicsit megszaladt a fény a szakemberek kezében, csillog-villog az eredetileg a Pittiben látható kép. Az öregasszony a Madonna mellett feltehetően Szent Erzsébet (mások szerint Szent Anna). Kicsit nehéz elképzelni a pucér Keresztelő Szent Jánosról, hogy az anyja egy időben volt terhes szűz Máriával, de nem is ő az igazán meglepő, hanem az ötödik szent, aki a kis Jézust csiklandozza, és aki olyan fejfedőt visel, mint Petr Cech, a Chelsea színeiben.
Hogy mitől impannata a kép címe, azt pont nem tudom megmutatni, a kép jobb oldalán van egy ablak, amelyet átderengő lenvászonnal fedtek el. Ez a vászondarab az impanna. A fejvédő cserébe jól látható.
Bindo addig keresgélte, melyik a nyerő oldal, míg Firenzében vagyonelkobzásra nem ítélték - talán ezért is maradt meg számunkra a Madonna. A képnek eddig csak annyi köze volt Bécshez, hogy a Bécsi Kongresszus után adták vissza a festményt a franciák az olaszoknak. Most viszont jó, hogy itt van. Aki ismeri a Pittiben lévő állapotokat és festménysűrűséget, biztosan egyetért velem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.