Baltsa a fejben

Nem misztifikálok, meg én is tudom, mennyire könnyű a dolgok sorrendjét utólag és írásban megváltoztatni, de egész este Agnes Baltsa volt a fejemben. Nincs benne semmi különös, az Olasz nő Algírban bemutatója volt az Erkelben, olyan, amilyen, de legalább játsszák alapon. És természetes, hogy eszembe jutott, a Cruda sorte kezdetű áriát először Agnes Baltsával hallottam. Az első olasz utamra indultam, majdnem az összes pénzt elköltöttem Bécsben, mert vettem egy napszemüveget meg két kazettát, hogy legyen mit hallgatni az éjszakai vonaton. Az egyiken Baltsa görög dalokat énekelt, a másik az Opera for Africa jótékonysági koncert hanganyaga volt, az akkori (meg azóta is) sztárok közreműködtek a veronai Arenában, néhány igazán nagy pillanatot is létrehozva. Sherrill Milnes énekelte a Mariát a West Side Storyból, Giorgio Zancanaro az Álarcosbálból Renato áriáját. Baltsa pedig az Olasz nőből az első áriát, hihetetlen szuggesztivitással, erővel, a darabokra törő hangjából erényt kovácsolva, keményen, varázslatosan. Annyit hallgattam a kazettát, hogy ma is el tudom mondani Carreras utólag fölvett zárszavát. And finally, before the big finale with all of us, singing the Va, pensiero chorus, from Verdi's Nabucco... 

De a Baltsa-irányú kapcsolások nem múltak el, hajnal felé, kerékpáron ülve elhajtottam egy NEC rendszámú kocsi mellett, és eszembe jutott a videózás hőskora. Mármint nekem hőskor, amikor Amerikából küldtek a rokonok VHS kazettákat, sajnos NTSC rendszerű felvételeket. De csodás operaelőadásokat, Domingo Houstonban az Aidában, a salzburgi Don Giovanni, és még néhány. Csak NTSC-ben, megnézhetetlenül. De volt egy videó stúdió, talán a Benczúr utcában, ahol percenként egy forintért (akkor elég brutális összegért) átírták a szalagokat PAL-formátumra. Jó, az összeset, egyszerre nem lehetett, de majd apránként. Csak melyik legyen az első? Természetesen Agnes Baltsa a Metropolitanben rögzített Carmenben. Nem is bántam meg soha. Carrerasnak mégis ez a legjobb szerepe, mert a színpadi merevségét be tudja építeni a figurába, Baltsa meg a szabadság, a mezítlábas táncolás. Miközben azért úgy néz ki, amíg a Virágáriát hallgatja, mint valami indián totemoszlop - de kit zavar. Az egész azért jutott hajnalban az eszembe, mert ebben a videóstúdióban NEC gyártmányú magnókat használtak. Mondjuk ez tényleg elég távoli asszociáció. 

Csak éppen ma nem, amikor a klasszikus zenei honlapon a nap fényképe a Carmenből van, Baltsa és Carreras látható. Mert Ágnes asszonynak épp ma van a születésnapja. A hetvenharmadik.