Jövő csütörtöktől játsszák az új Woody Allen-filmet, Wonder Wheel a címe, és senkit nem akarok lehűteni előre, de nem vígjáték. Nincs nevetés, mosoly se nagyon. Kate Winslet van benne, és ha valakinek eddig kételyei voltak, most meglátja majd, mekkora színésznő. Nagy.
A film leginkább a Blue Jasminra hasonlít, ami, természetesen A vágy villamosára hasonlít, itt viszont nem jöttem rá, ha van valami nagy amerikai dráma a háttérben, hogy vajon melyik az. Talán a Wonder Wheel maga egy nagy amerikai dráma, csak elkésett néhány évtizedet, ha az ötvenes években írja Allen, akkor ezt is játszanák, nem csak Az ügynök halálát. Nem mesélek róla semmit, csak azt, hogy van benne egy vörös hajú gyerek, aki a vidámparkban lakik, mint az Annie Hallból való ifjú Alvy Singer, akit szintén pszichológushoz visznek a szülei, mint az ifjú Alvy Singert, de neki nem az a baja, hogy tágul a világegyetem, hanem hogy ha éghető anyagokat lát, akkor jön a benzines kannával, és a gyufával. Vagy ez is ugyanaz a probléma, mint a világegyetem tágulása?
Akárhogy is, folyton eszembe jutott az a másik film, amit 1980 óta nézek és nézek újra, és hogy teljesen mindegy, milyen az új Woody-film, mert ő maga akkor kiosztotta a szereposztást: ő filmet rendez, mi meg nézzük. Csak így legyen minél tovább.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.