Hozott anyagból

Gáti György kiállításának utolsó napja volt tegnap a Bartók Béla úton a Faur Zsófi Galériában. Ott volt a fotográfus maga is, szaloncukorral kínálta a vendégeket, és közben, aki akart, elgondolkodhatott azon, hogy mi is ebben a jó. Mármint a képekben, a Gáti-fényképekben. Az első gondolatom az idő volt, hogy Gáti idejét szeretem, hogy megtisztel, nekem adja, nem tudom, hány munkaóráját. Kivárja, hogy úgy jöjjön a fény, úgy álljon az épület, arról jöjjön a galamb, aztán beül a számítógép elé (mögé?), dolgozik, hogy a színeknek pont az legyen az árnyalatuk, és így tovább. Oké, rendes dolog, de akkor a halászlevet is szeretnem kellene, amiért kiült a pecás egy hajnalon, fogta a botot, kirántotta a pontyot (mármint a vízből), megfőzte, meg is paprikázta, és így tovább, mégsem csúszik le egy kanállal sem, nem tehetek róla. 

A mostani tippemhez a fotófilmek adták az ötletet. A terem alsó szintjén mennek a képek monitoron, egy homályban tartott arcra másolódnak rá a hóban látott keréknyomok, mintha új arcot kapna a nő, új ráncokat, a reá váró évek nyomait. Vagy csak portrék mennek egymásba át, afróból euró, euróból ázsióba. Ha jól emlékszem, morfnak hívják a mozgóképen ezt a trükköt, ezt a folyamatos változást, először Michael Jackson videoklipjében láttam, a Black or White címűben. Az ajkak megvastagodnak, a szemek megtelnek könnyel vagy kiszáradnak, az ismerős arc ismeretlenné válik, a bezárt száj kinyílik, mosoly lesz úrrá rajta. De a lényeg az, hogy a két végpont között van egy halom olyan pont, ami nincs, amikor mindkét arc érzékelhető, de egyik sem az, ami a valóságban látható. 

Talán ez tetszik. Hogy az ember azt érzi, minden fotográfus a valóság rabja, kicsit csalhat, kicsit igazíthat, vagy olyat mutathat, amit szabad szemmel nem lehet látni, de az akkor is ott van, csak a gép jobban érzékel, mint a szem meg az agy. De Gáti Györgynél azt érzem, hogy eggyel tovább lép, hogy olyat mutat, ami van is és nincs is, a hozott anyagból újat teremt (és ez a nem mozduló fényképekre is igaz), te adtad a fényt, és nézd, mire jutottam vele.