Egyáltalán nem értem, hogyan történhetett, de tökéletesen elfeledkeztem az újévi koncertről. Már a bécsiről. Végül is csak olyan harmincakárhány éve kezdem minden évben ezzel az ébrenlétet, csak ennyi ideje nézem, hogy először írják ki az új évszámot a bekarikázott c betű mellé. Valami történt, remélhetőleg nem a világgal, csak velem.Nem hozott lázba sem Riccardo Muti, sem a Bécsi Filharmonikusoknak az a bejelentése, hogy szeretnének már női karmesterrel újévezni. Ha annyira szeretnének, akkor nem belengetik a hírt, hanem szerződtetnek valakit, de ők sem tudják, kit. Ami azt illeti, férfiban sem tudják, bár alulmúlni a tavalyi Dudamelt nehéz volna. Legfeljebb egy új Welser-Möst kísérlettel. 

Úgy élünk, úgy véleményezünk, mint a régi szilveszeteri műsorokkal: a tavalyi jobb volt. Csak most előre tekintünk: jövőre jobb lesz. És lehet, hogy tényleg jobb lesz, mert bejelentették a 2019-es karmestert, és végre nagyvad. Nemcsak nagyvad, de kellő tisztelettel van a 19.- 20. század félkönnyű zenéje iránt is, Lehárt például jól vezényel. Ha tippelni kell, azt mondanám, hogy Johann Strausst is. Christian Thielemann a kiválasztott. Addig már csak 365-öt kell aludni.