Most nem az előadásról szeretnék beszélni, bár arról is lehetne, talán kell is. Alapvetően jó a We Will Rock You a BOK (azelőtt Syma) csarnokban, de az első meglepetés a függöny. Annyira szép, hogy rögtön eszembe juttatja a nagy függöny-élményeket. A javukat élőben még nem is láttam. A nagy bársonyt a Scalából, az Erzsébet királynő monogramjával hímzettet a Covent Gardenből, amiről nem is tudom, hogy a királynő halála után mivé lesz. Jönnek szorgos hímzőnők, akik fölfejtik az E és R betűket, eltűnik a két betű, ahogy lassan eltűnnek majd a női fejek a pénzekről?
Aztán ott a Metropolitan hatalmas arany felülete, vagy talán a legszebb, amit itthon láttam: Ambrus Mária rózsafüzérekből készített függönye az egri Selyemcipő előadásban. És most itt van ez, a sokezer kazetta, Kentaur műve. (Feltételezem, hogy inkább csak az eszméje, nem ő maga fűzögette össze a kis, lyukas téglalapokat.) Nem is nagyon játszik az előadásban, vetítenek rá a We Will Rock You elején, aztán felhúzzák, szünetre leengedik, de rögtön hangulatot teremt, hőskort idéz, és hőssé tesz mindenkit, aki valaha Polimeren vagy TDK-n gyűjtötte, hallgatta a zenét, és a sistergős bömböltetést szabadságharcnak érzékelte.
Szabadok nem lettünk, de soha ilyen kellemes harcunk nem volt többé.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.