Az oroszlán szíve

Az oroszlán szíve Rouenban van, állítólag ő akarta így, hogy kifejezze Normandia iránti szeretetét, a teste Fontevraud-ban, a rokonai közelében. Érdekes, hogy mennyire nem érdekes, már hogy senkit nem zavar, hogy az angolok hős királya csak alig-alig volt angol, nem szeretett otthon lenni, nem beszélte a nyelvet, nem tudott sokat tenni a nemzeti eszmékért, nem nyugszik hazai földben, mégis neki állítottak szobrot a parlament mellett. Talán már Viktória királynő is valami előfutárt látott benne, a gyarmatosítás eszméjének korai hívét. A szobor története is kissé olyan, mintha nálunk játszódott volna, az alkotó, az olasz Carlo Marochetti ugyan pompás izomzatot álmodott a királyra, viszont az alatta feszítő nemes paripával nem foglalkozott eleget, így a ló farka lepottyant rögtön a modell felállításának másnapján. Akármi is legyen a király mai, felelős megítélése, mégis őt várjuk izgatottan a Robin Hood végén, csak meg kell érkeznie, hogy rendbe tegye a dolgokat, és elzavarja ezt a János herceget. A filmek és egyéb feldolgozások túlnyomó részében meg is érkezik. 

Most, az össz-európai gondolat jegyében három dán tulajdonos árulja a várat, amelynek ostromakor Oroszlánszívű Richárd a halálos sebet kapta. Nem egy eszelős lehetőség, a falu, Chalus lakosainak száma 1500 fő, a vár jobbára kőhalom, 15 szoba, egy kissé eltúlzottnak tűnik az éppen csak a lélektani határ, egymillió euró alatti ár, de biztosan jön egy arab sejk, hogy békévé oldódjon a harc. Ami azt illeti, ezen még az Oroszlánszívű is dolgozott, amikor halálos ágyán megbocsátott a számszeríj kezelőjének, aki vállon találta. A seb elfertőződött, a király tudta, hogy mivel tartozik a hírének, így nem csak megbocsátott az ellennek, de még egy zacskó pénzt is küldött neki. A király hadnagya azonban nem tartozott semmivel a hírének, így a francia lesipuskást vagy lesiíjast elevenen megnyúzatta és fölakasztotta. Hogy a zacskó pénzzel mi lett, arról azért vannak elképzeléseim.