Valami I love you so

Ma volna 75 éves Cseh Tamás, úgyhogy tegnap Cseh Tamás koncerten voltam, mondanám, mint valami születésnap-tudatos újságíró, de a valóság az, hogy nem jöttem rá a MOM-ban tartott koncert alatt, hogy miért is épp pont most. Az is véletlen volt, hogy a cseh futball válogatott trikóját és színeit viseltem, pedig nyilván nagyon szellemes lettem volna, ha ez szándékos. De engem csak a dalok... Nem csak a dalok, az előadók, színészek és színésznők érdekelnek, hogy miért hat még most is, hogy ez nosztalgia  vagy élő dalolás. 

Ez is, az is. Szóval élnek ezek, bár hogy a főbérlő férfi létére fiúkkal jár, az ma már nem nagy tragédia, részint mert a főbérlő a mai fogalmak szerint nem lakik feltétlenül a lakásban, részint mert az ő dolga. Élnek a dalok, hol lenyomatként, a hatvanas évekről, amikor nyár felé tetőzött, hol napi tapasztalatként, mint a Metró, vagy a minket elfelejtő tanárok. Vagy csak úgy élnek, próbálok rájönni, mitől olyan tartósak. Talán mert annyi maradt bennük, mert annyira csak a vázukat kaptuk, egy szép hajú, szelíd ember gitározott, fütyült, énekelt, lehet ide tenni mögé több hangszert, és modernebb lesz, ütősebb. Vagy nem.  

Néha tényleg el vagyok ájulva. Inkább a nőktől, Ónodi Esztertől, ahogy teljes ziláltságban sétál föl-alá a színpadon, tépi a dal, minket tép a dallal. Vagy Gryllus Dorkától, akin jól érezhető a családi örökség, a zeneiség, de egyébként is magabiztos, mintha tudná ő is, hogy ez tényleg megy. Miczura Mónika, ahogy azon a nagyon különös gyerekhangjával csavargatja az ember szívét a mosókonyhából. 

Még az is tetszik, ami nem, ahogy Adorjáni Bálint a Salgótarjánban nem érzékeli a poént, (vagy én nem érzékelem, hogy ő érzékeli), hogy ez a Nógrádtól Komáromig tartó nagy kaland rock and rollban miért vicces, úgyhogy első szándékból, hamisan óbégat a mikrofonba. Van itt már generációs szakadék, mikor Adorjáni Bálint született, én már az I love you so-t karcoltam a padba. Sőt, talán már szégyelltem is, hogy karcoltam. Akárhogyan is, ez is egy túlélési módja a dalnak. Nem kell ezen olyan sokat agyalni, vannak életre ítélt dalok,  25 év múlva visszatérünk a kérdésre.