Jeneyt hallgatom. Tisztában vagyok a mondat elviselhetetlen sznobságával, nekem egy Mozart már nem mond újat, és minden régit úgy ismerek, mint a Boci-bocit. De mit csináljak, Jeneyt hallgatok. Mentségemre legyen mondva, hogy ha nem Kocsis vezényelné, talán meg sem veszem a BMC lemezét, meg egyébként is félreértés áldozata vagyok, a mű (és a lemez) címe az, hogy Wohin?, és azt hittem, Schubert dalát lehet majd meghallani, megsejteni, továbbgondolni.
Ehelyett az Örömódát lehet meghallani benne. Öt perc az egész, és egy cselló téblábol a kezdetekkor, amikor még nem sejti az ember, hogy mi lesz ebből. Csellók kezdik a 9. szimfóniában is a dallamot, szóval helyünkön vagyunk, csak még nem vagyunk biztos abban, hogy hol a helyünk, a ritmus az, ami mutatja? Vagy azok a közeli hangok? Mindenesetre hamar lesik, hogy nem véletlen az egybeesés, mert a mű az Örömóda nyomán megy, van janicsárzene, van robbanás, megszólal a végén a kórus is, és Schillert énekel, csak nem azt a részt, amit megszoktunk, hanem azt, hogy Ihr stürzt nieder, Millionen. Elbuktok, milliók. Kérdőjellel a végén.
Jeney Zoltán 2013-ban írta a Wohint? körkérdésre válaszul, hogy mi a véleménye az iraki háborúról. hogy is mondta LyttonStrachey a halálos ágyán? Ha ez a halál, nem vagyok valami nagy véleménnyel róla.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.