Talán az összes opera befejezése között ez a legszebb. A Porgy és Bess. Most csak a szövegre gondolok, mert a szélsőséges wagneriánusok számára nyilván nem versenyképes ez a Lawd, I'm on my way a Tűzvarázzsal vagy az istenek bevonulásával. De a szöveg, tényleg csak a szöveg. Kiderül, hogy Bess él, csak épp elment egy másik, sőt, egy harmadik manussal.
- Hová ment?
- New Yorkba.
- Messze van az a New York?
- Ezer mérföldre.
- Jó, de merre?
- Északra. Túl a vámházon.
- Hozzátok a kecskémet.
Porgy kéri a kecskéjét, bár most érkezett haza, de akkor indul is a nő után, mert tudja, hogy szüksége van rá. Kecske vontatta kordén indul New Yorkba a lábatlan ember, és mind tudjuk, amit tudunk. Vagy nem tudjuk, de azért én azt hiszem, megtalálják egymást.
Az Erkel előadásban nyilván nem volna értelme kecskéket is alkalmazni, Porgy nem annyira fogyatékos, csak kicsit húzza a lábát, ha jobb formában van, a mankót is elhagyhatja. Így aztán nem is azt mondja, hogy hozzátok a kecskémet, hanem hogy hozzátok a kabátomat. A goat szóból coat lesz, ha nyomtatott nagybetűvel írják, még csak nem is egy betű a különbség, csak egy vízszintes vonal. Sok értelme nincs így sem, hiszen a kabátja meg rajta van, nem kell hozni, de nyilván kevesebben akadnak fenn ezen a szöveg olvasói között, mint a kecskén akadnának. Ennyi könnyítés neki is jár: kabátban mégis könnyebb New Yorkba menni, mint kecskén.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.