Azt gondolom, eléggé összehúzott szemmel néztem Daniel Day-Lewist a Fantomszálban, mert valahogy bele lehet fáradni ebbe a "jaj, mekkora színész vagyok"-hozzáállásba, amit ő mutat. Ha mindehhez még hozzáteszik, hogy ez az utolsó filmje, akkor már tényleg minden ok megvan a gyanakvásra: nagy búcsút akar. Aztán jön az első jelenet, és már rossz, mondom magamban diadalmasan, már úgy szappanozza borotválkozáshoz az arcát, ahogy egy nagy színész szappanoz a kamera előtt. És, persze, egy szőrszál sincs az arcán, minek szappanoz, aztán egy kunkor sincs az orrában meg a fülében, minek teszi magát azzal az ollóval.
Aztán elfelejtődik ez az egész gyanakvás. Jó a film, attól jó, hogy nem történik benne semmi, egy közel elmebeteg divattervező kínozza a nővérét meg a szerelmét a rigolyáival, nyilván ettől érzi magát olyan kényelmesen a székben a néző: ha férfi, szeretné ő is így kínozni a környezetét (vagy kínozza is), ha nő, vállalja az áldozatot, mert megéri.
Megéri végignézni a filmet, különben nem ért belőle semmit az ember.
Közben meg nyilván ez nem egy életrajzi film, de föl lehet ismerni bizonyos karaktereket. Nekem Givenchy jutott az eszembe a sok fehér köpenyről, amelyben tervezők és varrólányok tűzdelik a ruhákat, de a fehér köpeny más francia tervezőknél is előfordul. Nem beszélve arról, hogy a történet Londonban játszódik, a Saville Row-n, és királyi esküvőről is van szó. Nem angol királyiról, hanem belgáról, de mégis. Szóval a valószínű tippem, akiből a legtöbbet merítettek, Sir Hardy Amies. Róla van is fénykép, ahogy az utcán fogadja a királynőt, ő maga is szeretett pózolni a ruhakölteményei fotózásán a háttérben, mint szmokingos úriember.
A kockás zakó, amit hord Daniel Day-Lewis, lehetne Hardyé is.
Day-Lewis, persze, brillírozgat, úgy forgatja a kezében a teknőckeretes szemüveget, mint valami Maigret a pipáját, és meg is oldja a bűntényt, mert az is van. Aztán van egy pont, ahogy tűzögeti a ruhákat, és látja az ember, hogy tényleg össze vannak szurkálva az ujjbegyei. Nyilván nem ezen múlik egy alakítás, de le a kalpaggal.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.