Goethének mindig igaza van

Valahogy egy régi katonai, vagyis egyenruhás történet jut az eszembe. Goethével a zsebemben rohamoztam az Ausztria felől érkező ellenséget, kiesett a zsebemből a könyv, és egy szintén harcedzett kolléga azt mondta: te ismered Goethét? A legjobb ember. A vándor éji dalát olvastad?

Muszáj volt röhögni.

Most kicsit közelebb vagyok helyileg Goethéhez, messze a Harz-hegységtől, de télen és Németföldön utaztam egész nap, és egy idő után az ember szeretne lépést tartani fejben is önmagával. Nem megy olyan könnyen. Csak a címig jutottam, Téli utazás a Harz-hegységben. Goethe. Brahms használt föl belőle részleteket az Altrapszódiában, de hogyan is kezdődik? 

Benzinkút, internet, tehát így: 

Mint keselyű

ha súlyos hajnali felhők hátán

szelid szárnyakon pihen 

és prédára les - 

úgy lengj, dalom. 

Keselyű? Ez most komoly? Dögmadár? Vagy csak fordítói szabadság, szebb szó a keselyű, behozza Arany Jánost, hogy mért vijjog a saskeselyű? Amit Goethe a későbbiekben ír, az is inkább sasra utal, hogy zuhanórepülésben támadja meg áldozatát. Egyáltalán: léteznek keselyűk a Harz-hegységben? Gyors németellenőrzés, Geier az tényleg keselyű, nekünk inkább név, Geyer Stefi Bartók szerelme, Keselyű Stefi, szép név, Geyer Flórián, sej, haj, hahó. 

Szóval keselyű, és biztosan nem véletlen, hogy pont az a madár, amelyik naponta megjelent, és kivájta Prometheusz máját. Goethe egyébként azt állítja, hogy valóban látott keselyűt, amikor a Harz-hegységben lovagolt a hidegben. A vers fordítója Báthori Csaba írt egy szép tanulmányt az egész kérdésről, madárjósokkal együtt, olvasható az interneten annak, aki alaposabban utána akarna nézni, és nem elégszik meg azzal a tanulsággal, amellyel most én: Goethének mindig igaza van.