Narri - Narro

Bemegyek az olasz kávézó vécéjébe, és épp egy zebra végzi a dolgát a piszoárnál. A kézszárítónál meg egy boszorkány próbálja kicsit szárítgatni, melegíteni a hátát. 

Napok óta föl van fordulva Villingen-Schwenningen, jelmezes emberek sétálgatnak az utcán, és mintha a lőteret a város közepére költöztették volna, folyton durrogást hallani. A durrogásért a karikásostorral gyakorlók a felelősek, minden másért a naptár. Vége a farsangnak, óriási karnevál zajlik, zajlott, egészen tegnap éjfélig. A karnevál csúcseseménye a nagy felvonulás, végig a városon, különböző társaságok képviselői indulnak meg, felsorolni is lehetetlen, annyian vannak, megérteni még bonyolultabb. Egy nagy csapat varjú, szájukban gilisztával, kecskék, fehér, festett ruhában lépdelő álarcosok. Lépdelnek, de úgy ritmikusan rázkódva, hogy csörögjön rajtuk a húsz-harminc, nehéznek tűnő kolomp. Sapkalopók, a megfelelő célszerszámmal szedegetik le a nézők fejéről a meleg sapikat, sokan hagyják, ez a játék. Van több szamár, színes ruhás férfi, akinek a szamárfejére virsliket és krinolinokat erősítettek. A téli Zuboly makacskodik, megáll, nem megy tovább, az ostorok pattognak körülötte, mire elszánja magát, megindul, nem is megindul, de szalad, lába között fenyőággal, próbál szökni. Rohannak utána az ostorosok. Macskák és vadmacskák, ördögök által rendszabályozott boszorkányok. Az ördög fölemeli a korbácsát, mire az összes boszorkány lekushad. Az egyik nem figyel, mire nyakában terem a patás, birkóznak a földön, egyenesen bele a pocsolyába. Mínusz van, de alaposan fölsózták az utat. Autók, traktorok jönnek, azokról dobálják a csokoládét, persze leginkább a gyerekeknek, de el lehet lopni előlük egyet-egyet, van bőven. Versikéket mondanak, meg ide-oda pattogó jelszószerű ordibálásokat hallani. Narri - mondják a felvonulók, a nézők meg visszakiabálnak: Narro. Hex-Hex, mondják, mi meg, hogy Huiiiii. És szól a zene, mindenféle zene, pop is, meg technó, de leginkább a rézfúvós együttesek fújják, dobosok ütik, néha szabályos dobot, néha fémhordóra szerelt fémlapot, zörögjön csak, és meneküljön, akinek menekülnie kell. 

Nem is tudom, ki menekül. A tél, a farsang, a rossz szellemek. Talán együtt mindenki, hogy reggelre ne maradjon más, csak a rend, a komolyság, a böjt. 

Éjfélkor összegyűlik még egyszer a város, a templom előtt, illetve a városháza előtt, vagyis a kettő között. Vannak olyan felvonulók, akiknek a fehér nadrágja duzzadtra van tömve szalmával. Ők is megérkeznek, körbejárnak, kezükben seprűvel, komor versikét mormolnak, aztán megállnak, és elkezdik a szalmát kiszedegetni a nadrágjukból. Mire végeznek, nagy halom lesz belőle a tér közepén. Akkor a polgármester kijön a városháza erkélyére, madzagon felhúzza magához a város kulcsát. Vége a bolondériának. A szalmát meggyújtják, és a tűz mellett mindenki összekapaszkodva énekel, balra-jobbra ütemesen ringatják magukat. 

Ma találkoznak a munkahelyen, szamarak és ostorosok, ördögök és boszorkányok. Jövőre újra megőrülnek.