Adams kocsijában

Pontosan emlékszem, mikor hallottam először John Adams Short Ride in a Fast Machine című művét. A címet nehéz lefordítani, mármint nehéz megmondani, mire gondolt machine-ként a szerző, de valószínűleg a Rövid utazás sportkocsin megteszi. Semmiképpen nem az, amit a Pannon Filharmonikusok műsorfüzete javasolt, hogy rövid lovaglás. Habár kattognak benne, és lehet, hogy ez volt a becsapós, a Gyalog-galopp tökei. Na de hát annak a filmnek sem Walking Gallop a címe, hanem Monty Python and the Holy Grail.

Emlékszem, kik játszották először Budapesten, a Birmingham Symphony Simon Rattle vezényletével a Zeneakadémián, és érezte az ember, hogy ebben az öt percben benne van a századvégi klasszikus lehetősége. Bonyolultabb, mint amilyennek kinéz vagy kihallatszik, közben mégiscsak rövid, lehet érteni, hogy miről van szó, lendületes és mégis megadja a hallgatónak azt az érzést, hogy valami nagyon menő dolgot hallgat. 

Eltelt talán húsz év, inkább több, és nem is kell magyarázat hozzá, ha a Pannon Filharmonikusok ezzel kezdik a koncertjüket a Müpában. Jó kis zene, összhatásában ugyan erősen emlékeztet a Petruska kezdetére, a vásári forgatagra, de ebben van egy kis megszállottság, a kattogó ostinato. Varga Gilbert igen elegánsan és könnyedén vezényelte el a darabot, talán épp az őrület hiányzott belőle, hogy jó ég, benne ülök valami szörnyűségesen száguldó szerkezetben, és hogyan fogok ép bőrrel kiszállni belőle, de ha ez meglett volna, akkor valószínűleg a zene maga veszett volna el. Örök probléma az őrületes zeneműveknél, hogy mihez ragaszkodjunk az őrülethez vagy a műhöz. 

Talán így volt jó, hiszen ezzel kezdődött a koncert, nyitány helyett fanfárral, fanfárként ezzel a Rövid utazással. Ne feledkezzünk meg a címről sem, nyilván ezzel a sorral jobban érti a hallgató, hogy mit is akarnak tőle, mintha csak azt mondták volna Ostinato-Fanfare vagy bármi hasonlót. A cím maga csak akkor volt akadály, amikor valaki valóban röviden utazott egy gyors szerkezetben, így például Diana hercegnő halála után le kellett mondani a londoni előadásról.

Ettől függetlenül: itt van velünk a darab, és egyre népszerűbb, nekünk meg el kell altatnunk a gyanúnkat: nem biztos hogy rossz, csak azért mert jó.