Cigánybáróné

Van egy pszichikai határ, aminek már nem lehet ellenállni. Emlékszem, egyszer Padovában megvettem egy Beethoven 3. - 4. zongoraversenyt Goulddal és Bernsteinnel, mert 3,99-be került. Semmi értelme nem volt, megvan a teljes sorozat, azóta is celofánban van a CD, de nem lehetett tétlenül kibírni, hogy az emberiség nagy, közös kincseinek egyike ennyiért beszerezhető. Akkor legyen ingyen. Vagy legyen százmillió dollár, az sem túlzott ár, de ennyi ne. 

Most is valami hasonló történt, Németországban a farsangi kellékek mellett ott volt egy raklap Cigánybáró-lemez. 2,99-ért. Nem teljes, csak keresztmetszet, de mit számít. Robert Stolz vezényel, nem éppen fényesen, mint utólag kiderül, de egyébként operai szereposztás, Rudolf Schock, Benno Kusche, Eberhard Wachter. És Szaffi szerepében... ők azt írják, Erzebeth Hazy. Szóval Házy Erzsébet. Németül énekel, meglepően szép kiejtéssel, és nem túlságosan operásan, mint a magyar nyelvű felvételen. Sajnos csak egy versszakot hagynak meg Szaffi dalából, de az abszolút rendben van, nem is rendben van, hanem ebben az emelt környezetben is magabiztosan jó, a hangütés pontos, és mégis van benne valami szomorúság. A 64-ben forgatott filmváltozat zenei anyagáról van szó, nyilván azért olyan furcsák a húzások, miközben az első felvonás fináléja teljes. Itt forgatták a filmet, aztán elfeledték, nyilván 2,99 volna a sugárzása az M5-ön, vagy melyik nálunk a kultúrcsatorna. Lehet, hogy képekkel együtt rémes. De a hang azt mondja, hogy Házy tényleg akkora-akkora nagy énekesnő volt, mint amilyennek emlékeznek rá. Nem csak a messzeség szépíti.