Olyan sokat soha nem gondolkodtam Jesus López Cobos művészetéről, tökéletesen beértem azzal, hogy egy jó átlagos karmester, aki szerencséjére spanyol, így aztán mégis mindig elöl van. Nem legelöl, de a neve itt is, ott is, nagyszerű társakkal. Carreras Otello-lemezén (nem Verdi, hanem Rossini) Flórez néhány operaalbumán. Nem kell mindig mindenkiről gondolni valamit, elhelyezni, sorrendbe állítani, egy López Cobos az fél Ataulfo Argenta és egyharmad Nello Santi. Vagy fordítva.
Amikor a halálhíre jött a múlt héten, örültem, hogy most ehhez a hírhez nincs közöm. Gyászolják kollégái, munkatársai, vannak köztük magyarok is, Tokody Ilona biztosan dolgozott vele, én meg csak annyit tudok mondani, hogy soha ne kérdezd, kiért szól a harang.
Meg is nyugodtam volna ebben, csak mintha López Cobos nem hagyna békén, feltűnik itt és ott, látom, hogy mások is úgy vannak vele, hogy rendben, nincs valami különösebb mondanivalóm róla, de mégis ismert név, közismert figura a klasszikus zenében, illik róla valamit gondolni. A honlapján pedig egy Verdi Requiemet ajánlanak az ember figyelmébe, amelyen a London Philharmonic játszik, és Budai Lívia is énekel, hát legalább ezt, a tiszteletére.
Hát legalább. Annyira szép, tiszta felvétel, annyira nem akar több lenni, ami, a kottakép hanggá változtatása, de a lehetséges legnagyobb hűséggel. Suttogó kórussal, bömbölő zenekarral. Egy rossz napot kifogó Margaret Price-szal, aki valahogy mindig ritmuson kívül kezd el énekelni, aztán belerázódik. Vajon ez karmesteri hiba? Akkor a többiek miért nem hibáznak így. Három nagy hang, mert Budai Lívia is az, Giuseppe Giacomini meg még inkább, könyörgésnek egy kissé túl hetyke is, ahogy rákiabál az Úrra. Meg Robert Lloyd a basszus szólammal, aki furcsán, mintha valami maszkot viselne, úgy képzi a hangot. Ahogy megtörik a hangja, amikor az énekli, salva me fons pietatis, és ettől valahogy meg tud örülni az ember a saját törékenységének is.
Törékenység. Látom a honlapon, hogy López Cobos sem készült a halálra, fent vannak még a fellépései dátummal. Ma épp Japánban vezényel, április végén lett volna Bécsben Aida-előadás. Jövő februárban jött volna Pestre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.