Dallasban vagyok épp, ami arról is nevezetes, hogy van szimfonikus zenekara, amit tavalyig a holland Jaap van Zweden irányított, tüzesen, mint a nyári nap sugára, és ezzel meglehetősen nagy népszerűségre tett szert. Meg is gyászolta a szerződés lejártát a helyi közönség, de belátták, hogy kedvencüknek mennie kell, még nagyobb város, még nevesebb zenekar és a világhír vár rá, ettől az évadtól New York a hazája.
Hm. Sőt, khm. Egy ismerősöm dolgozott vele, minden rendben volt köztük, annyira, hogy az előadás végén Jaap van Zweden megkérdezte tőle, volna-e kedve folytatni a közös munkát. Tudniillik épp A walkürre készül New Yorkban, és egy jó Alberichre volna szüksége.
Aki esetleg nem tudja, annak mondom: Alberich egyáltalán nem szerepel A walkürben.
Van egy szeretett Kocsis-történetem, tudom, hogy már meséltem, de nem lehet elégszer: amikor a Nemzeti Filharmonikusokhoz hangszereket vittek kipróbálni, a klarinétos egy futamot játszott, véletlenül Wagnertől. Kocsis pont akkor lépett be az ajtón, és azt mondta: ez a motívum ebben a hangnemben soha nem hangzik el a Ringben. Pedig ő nem vezényelte a Ringet. Sem itthon, sem New Yorkban, sem sehol. Ha valaki mindebből következtetéseket vonna le, alighanem igaza van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.